A húszi támadások Európa kiszolgáltatottságát mutatják

Az ukrán háború után a vörös-tengeri húszi támadások is demonstrálják, hogy Európa milyen mértékben szorul az Egyesült Államok támogatására. Gazdasági függései miatt és ütőképes haderő híján cselekvőképessége is korlátozott.

Európa érdekei, Amerika hadihajói

A vörös-tengeri hajózás biztosítása kulcskérdés lenne az EU számára, ugyanis az Európa és Ázsia közti kereskedelem 40%-a itt halad át. Bármifajta fennakadás alkatrész-, energia- és áruhiányt okozhat, és okoz is: a Tesla és a Volvo európai gyárai, de az esztergomi Suzuki is leállásokat jelentettek be, ahogy fennakadások vannak a dél-európai országok ázsiai frissáru-exportjában is.

Az EU azonban ma azzal kénytelen szembesülni, hogy nem képes megvédeni a kereskedelmi hajókat, amelyeket a húszik támadnak. Az európai gazdasági érdekeket ma amerikai hadihajók biztosítják a Vörös-tengernél, az első európai katonai misszió csak február közepén indulhat. Eközben Kína inkább az egész közel-keleti konfliktustól távol tartja magát, ami Európa érdekeivel szembemegy (Kína minimális közel-keleti szerepvállalásáról korábban itt írtunk).

Egy megváltozott világ

A helyzet jól példázza, hogy mekkorát változott a világ az elmúlt öt évben. Az ukrán háború előtti időszakban az európai országok gondolkodását mintegy húsz éven át a kereskedelmi kérdések dominálták és nagyrészt figyelmen kívül hagyták az üzleti logikába nehezen beilleszthető biztonsági megfontolásokat. Ezt a luxust azonban többé nem engedhetik meg maguknak.

Gazdasági szempontból leginkább a kínai függés jelent problémát, ami számos stratégiai területet érint. Jó példa erre a kínai elektromos autók és napelemek kérdése: az EU mindkét területen a kínai behozatal korlátozására készül, de ez a klímacélok nem teljesítését és az európai gyártók további kínai piacvesztését jelenthetik. Katonai erő tekintetében pedig még rosszabb a helyzet: a franciákon kívül ma nincs olyan ország az EU-ban, amelyik Európától távol képes lenne katonai erőt bevetni.

Európának így egyelőre nincs más választása, mint igazodni az Egyesült Államokhoz, amivel érdekei a legtöbb esetben közösek. Ugyanakkor még ebben a kapcsolatban is az látszik, hogy az EU eszköztelensége gondot okoz: az elmúlt években elfogadott amerikai iparpolitikai csomagok kifejezetten rosszul érintették az európai ipart, de rendszerszintű választ nem adott erre Európa, mert nem volt rá megfelelő eszköze.

A húszi támadások is igazolják, hogy vége annak az időszaknak, amikor az európai országok a biztonsági megfontolásokat háttérbe szoríthatták. Az alkalmazkodáshoz erő demonstrálására lenne szükség, ehhez viszont az EU gazdasági és katonai függéseit kellene csökkenteni. Erre rövid távon nem látszik lehetőség, így valószínű, hogy Európa megmarad az amerikaiaktól való stratégiai függésben – annak minden előnyével és hátrányával.