Leírta a BMW Németországot? A cég október végén jelentette be, hogy végül nem Németországban, hanem az amerikai gyárában hajt végre elektromos autók és akkumulátorok gyártását célzó óriásberuházást. A nemrég bejelentett hasonló magyarországi fejlesztés kétszeresét kitevő beruházást a BMW az eredeti tervek szerint otthon valósította volna meg.

Sokasodnak a jelek, hogy hosszú évtizedek óta először az USA vonzóbb ipari befektetési célponttá válik, mint Európa. Sorra harangozzák be új amerikai befektetéseiket a legkülönbözőbb iparágak európai cégei.A német vállalatok körében készített októberi felmérés eredményei azt mutatják, hogy az amerikai gyártással is rendelkező német cégek optimistábbak, mint a világ más régióiban tevékenykedők. Ráadásul előbbiek közül többen tervezik beruházásaik növelését is.

Miért marad le Európa?

A felületes szemlélők az európai versenyképesség csökkenéséért az energiaválságot szokták felelőssé tenni. A termelési adatok alapján azonban egyelőre csak a leginkább energiaigényes iparágak (üveggyártás, vegyipar, papírgyártás, acélgyártás) teljesítménye mutat jelentős csökkenést. A BMW és más szektorok új befektetéseinek elvándorlása mögött más ok áll.

Az Egyesült Államok ugyanis aktív iparpolitikába kezdett. Az augusztus végén elfogadott Inflation Reduction Act és a Chips Act valójában nem más, mint egy hatalmas beruházásösztönző támogatási csomag. Olyan ösztönző, amely szemmel láthatóan számos európai céget is megmozdított.

Szabadkereskedelem vagy iparpolitika?

Noha az amerikai iparpolitikai fordulat már egy ideje nyilvánvaló, eddig úgy tűnt, hogy az EU nem ismeri fel a változás jelentőségét és elalszik a volánnál. Az Unió első reakciói még arról szóltak, hogy mindenképpen a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) keretein belül kell keresni a megoldást. A WTO valóban nagyon fontos intézmény – volt egy előző világban. Azaz néhány éve, amikor még a szabadkereskedelem volt a fennálló világrend egyik legfontosabb alapvetése. Az „America First” és az „Egy övezet, egy út” korában azonban egyre kisebb a jelentősége.

Az EU számára több okból sem volt egyszerű, hogy elengedje a globális szabadkereskedelembe vetett hitét. Egyrészt az Unió szabadkereskedelmi megállapodásként indult és ez mindmáig meghatározó alapeszméje maradt. Másrészt az EU meghatározó hatalma, Németország a régi globalizált rend egyik legnagyobb nyertese volt. Így Berlinben óriási ereje van a szabadkereskedelmi lobbinak és a politikai elit ösztönei is ebbe az irányba mutatnak. Végül, de nagyon hangsúlyosan, Európa biztonsága egyértelműen az amerikai hadseregen alapul, ez pedig korlátozza az Unió iparpolitikai válasz lehetőségeit is.

Fordulat az európai iparpolitikában?

Az elmúlt napok eseményei azt mutatják, hogy az EU vezetői kezdenek ráeszmélni, hogy milyen súlyos következményei lehetnek a további tesze-toszaságnak. Múlt héten a német és a francia gazdasági miniszter már aktív európai iparpolitikát szorgalmazott.„Nincs olyan eszköz, amit eleve kizárunk.” – mondta az állami támogatásokért felelős egyik uniós vezető. Ez pedig azt jelenti, hogy többé nem ragaszkodnak a WTO-s keretekhez.

Lassan Európa is felébred az elmúlt évtizedek globális szabadkereskedelmi álmából. Ahogy Amerika és Kína egyre erősebben támogatja saját iparát, úgy szorul rá valamilyen ellenlépésre az EU is. Az uniós döntéshozatalban azonban kódolva van a lassúság, miközben a pénzügyi mozgástér is sokkal kisebb, mint Amerikáé. Az európai ipar szinte biztosan teret fog veszíteni a következő években. A kérdés inkább az, hogy mennyit.