2023 során a kétpólusú világrend határozottabb körvonalakat kapott. A világ jól láthatóan két részre szakadt, Amerika és Kína szembenállása egyre nyilvánvalóbbá vált, elkezdődött a kétpólusú világ határainak és szabályainak kialakítása. Az idei évhez hasonlóan várhatóan a következő néhány is az új világrend megszilárdulásáról fog szólni. Világosabbá válik majd, hogy hol húzódnak a határok, mennyire átjárhatóak a nagyhatalmak közti falak és milyen következményekkel kell számolnia azoknak, akik megszegik az új szabályokat.

Hol vannak a határok?

Az idei évben egy kicsit tisztult a kép azzal kapcsolatban, hogy melyik ország hova, azaz mely nagyhatalom érdekterébe tartozik. Legalább két olyan jelentős regionális hatalom van, amelyik még egyik pólus mellett sem tette le véglegesen a voksát: India és Szaúd-Arábia.

Noha korábban az volt a feltételezés, hogy egy esetleges USA-Kína konfliktusban India egyértelmű Kína-ellenessége miatt mindenképpen Amerika oldalára fog állni, a helyzet nem ennyire egyszerű. India hagyományosan erős kapcsolatokat ápol az oroszokkal, ennek pedig az ukrajnai háború sem vetett véget. Sőt, mára India vált a nyugati országokból szankciókkal kiszorított orosz olaj egyes számú felvevőpiacává. Gyakorlatilag India biztosította azt, hogy a nyugati szankciók ellenére se csökkenjen Oroszország olajbevétele. De nem csak ebben a kérdésben ment szembe India a nyugati szövetségi rendszerrel. Pár hónappal ezelőtt derült ki, hogy az indiai kormány megbízásából meggyilkoltak kanadai földön egy szikh szeparatista vezetőt, aki történetesen kanadai állampolgár volt. Majd nem sokkal később az USA-ban sikerült megakadályozni egy hasonló gyilkosságot. India látványosan nem hajlandó a nyugati szabályok szerint játszani, ezért nem világos, hogy hova is csapódik majd a nagyhatalmi játszmában.

Szaúd-Arábia helyzete sem kevésbé ambivalens. Noha hagyományosan az USA szövetségese, az utóbbi években a világ legnagyobb olajexportőre sikerrel építi gazdasági kapcsolatait Kínával. A kínaiaktól az olajért cserébe pedig ipari technológiát kap, amire az energiaátmenet előtt álló szaúdi gazdaságnak óriási szüksége van. Mindeközben Szaúd-Arábiát az USA továbbra is ellátja hadiipari technikával – ez a kontraszt nyilvánvalóan fenntarthatatlan helyzetet eredményez a kétpólusú világrend mélyülésével. A következő években valószínűleg világosabbá válik majd az is, hogy hol van a helye a szaúdiaknak az új rendszerben.

Milyen magasak a falak a kétpólusú világrendben?

2023-ban látható volt, hogy néhány kulcsfontosságú területen már elég magasan húzódnak a falak a két nagyhatalom között. Amerika szigorú exportkorlátozásokat vezetett be a legfejlettebb chiptechnológiákra, mivel ezek a termékek nélkülözhetetlenek a modern hadászati eszközök gyártásához. Élesedik a nyersanyag-háború is, exportkorlátozások vannak érvényben jónéhány kulcsfontosságú alapanyagra. A technológiai ágazatba történő befektetések esetében is messziről látható már a vörös vonal. A Sequoia Capital, a világ egyik legnagyobb kockázati tőkebefektetője például idén nyáron külön cégekbe szervezte a nyugati és keleti világra fókuszáló tevékenységét: aki az egyik szövetségi rendszerben fektet be high-techbe, az egyre kevésbé teheti meg ugyanezt a másik régióban is.

De nem csak a legfejlettebb ágazatok esetén érzékelhetőek a falak: Amerika egyre kevésbé támaszkodik kínai importra, a nyugati világ pedig elkezdte kivonni a befektetett tőkét Kínából. A következő években tovább kristályosodik majd, hogy milyen szintű együttműködés engedhető meg a versengő nagyhatalmak között.

Jutalom és büntetés

A kétpólusú világrend megszilárdulásával a Nyugatnak választ kell adnia arra a kérdésre is, hogy milyen következményekkel jár, ha valamelyik ország megszegi a szabályokat. A legfontosabb próbatétel a Nyugat számára Oroszország Ukrajna ellen indított háborúja: itt dől el, hogy milyen büntetést képes kiszabni a szabályok legdurvább megszegéséért. A következő évek egyik kulcskérdése az is, hogy a nyugati szövetségi rendszerből kikacsintó Magyarország és esetleg Szlovákia milyen következményekkel kell, hogy számoljon a hintapolitikáért. Jól látszik, hogy az EU és Amerika is lényegesen szigorúbban lép fel Magyarországgal szemben, mint ami akár néhány évvel ezelőtt is elképzelhető lett volna. Szlovákia esetében pedig még nagyobb a Nyugat mozgástere: az euróövezeti tagság valószínűleg jelentősen korlátozza majd az autokrácia kiépítésére törekvő Fico manőverezési lehetőségeit. Nem kevésbé lényeges kérdés az sem, hogy a demokratikus értékrendhez újra visszataláló országok milyen jutalomban részesülnek – ebből a szempontból Lengyelország példáját lesz majd érdemes szorosan figyelemmel követni.

A 2023-as év csak ízelítőt adott abból, ami a következő években vár ránk – egy új világrend kialakításának vagyunk tanúi, amikor a szereplők keresik a helyüket és lefektetésre kerülnek az új korszak szabályai. Nem véletlenül érezzük úgy, hogy a káosz éveit éljük.

Hasonló tartalmakért kövess minket Facebookon is!