Moszkva, Azerbajdzsán, Kína, és ki tudja, mi jöhet még: Orbán Viktor illiberális világkörüli turnéja szinte naponta szállítja a meghökkentőbbnél meghökkentőbb találkozókat. De miért van minderre szükség? Két magyarázat is lehetséges. Az egyik, hogy Orbán végre a fontos ember szerepében tetszeleghet: nagy nevekkel tárgyal, és legalább epizódszerepet kaphat a nemzetközi politikában. A másik magyarázat, hogy Orbán lépéskényszerben van: szinte semmi nem akar bejönni abból, ami hosszú távú politikai fennmaradásához kellene. A szélsőjobb európai áttörése elmaradt, az EU-s pénzek sehol, és a Nyugat is csak tovább távolodik Oroszországtól és Kínától, és a felek közti egyensúlyozás egyre inkább lehetetlenné kezd válni. Ezek után jogosan láthatja úgy, hogy nincs értelme kívülállónak maradni, meg kell próbálnia aktívan alakítani az eseményeket. Bármelyik is a megfejtés, Magyarország nem valószínű, hogy nyertese lesz a kalandozásoknak.

Magyarország július 1-jén vette át az EU soros elnökségét, és Orbán Viktor egyből fel is használta mindezt arra, hogy végiglátogasson egy sor diktátort. Jogosan merül fel a kérdés: miért?

Orbán a látnoki szerepben?

Az egyik kézenfekvő magyarázat, hogy Orbán számára már régóta túl kicsi Magyarország, politikai ambícióit minimum európai léptékben méri. Kapva kapott tehát az alkalmon, hogy ismét látnokot alakíthat, aki Oroszország ukrajnai sikerét, a Kínával való együttműködést és Trump elnökségét elsőként vette tárgyalási alapvetésnek. Ez nem új szerep, Orbán a 2015-ös menekültválság óta szeretne a nyugati szélsőjobb egyesszámú ideológusa lenni. Ez a Fidel Castro stratégia: amikor egy egész ország sorsát egyetlen ember elméretezett világpolitikai ambíciójának kielégítésére teszik fel.

Egyre kényelmetlenebb új világrend

Az események másik, valószínűbb magyarázata, hogy a nemzetközi gazdasági és politikai folyamatok egyre nehezebbé teszik a NER fenntartását, így Orbán lépéskényszerben van. Orbánnak egy megosztottabb, kevésbé tömbösödött világra lenne szüksége, ami nem támaszt a NER alapjait megkérdőjelező követelményeket.

Nem véletlenül emlegeti Orbán Trumpot és Merkelt, számára ez volt az aranykor, azóta pedig csak távolodik a vágyott világ: különösen az ukrán háború óta, a biztonsági kérdések felértékelődésével, az Egyesült Államok és az EU egyre kevésbé tolerálják a gazdasági és politikai különutasságot és trollkodást.

Ennek kézzelfogható hatásai is vannak már a NER-re nézve: az EU-s pénzek elapadtak, Magyarország EU-s szavazati jogának korlátozása reális veszély, és a kínai befektetések körüli bizalmatlanság fokozódása a magyar ipari stratégiát fenyegeti.

Egy ilyen helyzetben indokolt lehet, hogy Orbán előre meneküljön: az EU egységét gyengíti orosz és kínai látogatásával és az európai szélsőjobb új frakciójával, miközben Trumpnak hízeleg.

Mit jelent ez Magyarországra nézve? A miniszterelnök korábbi eredményei alapján nem sok jóra számíthatunk.

Ha Orbánt egyéni ambíciói mozgatják, és nagy európai ideológus szerepét folytatná, az utóbbi évek eredményei igencsak szerények. A nagy víziói ugyanis legfeljebb valami mellékszálat érzékeltek jól, de a fő trendet igencsak benézték: erősebb a szélsőjobb Európában, mint 6-8 éve, de közben az ezerszer leírt és elátkozott Néppárt fújja a passzátszelet. Trump sem hozta el a magyar-amerikai kapcsolatok javulását. A keleti hídemberkedés GDP-ben alig-alig hoz valamit a konyhára, egyelőre csak a nyugati kapcsolatok elhidegítésére volt jó. Putyin és Hszi minden alkalmat megragadnak, hogy saját céljaikra használják fel Orbánt.

Ha a második magyarázat áll, azaz Orbán egy megosztottabb nyugati szövetségért és Kína kegyeiért teper, hogy a rá nehezedő nyugati nyomáson csökkenteni tudjon, akkor valójában az ország jövőjét áldozza fel a NER rövid távú túlélése érdekében.

Orbán Viktor egyéni ambíciói, de a NER működését egyre jobban megnehezítő nemzetközi környezet is indokolhatja a túlmozgásos magyar EU-elnökséget. Bármelyik is legyen, az ország egészen biztosan veszíteni fog.

Hasonló tartalmakért kövesd a Mehr Licht Facebook oldalát!