Magyarország mostanra folyamatosan szabotálja az EU működését azzal, hogy megvétóz szinte minden olyan döntést, amely Oroszországot érinti. Akkor is, ha látszólag tét nélküli dologról van szó, mint amikor a múlt héten közös uniós nyilatkozatban akarta elítélni az EU, hogy Oroszország betiltott 81 európai médiumot, de ehhez egyedül Magyarország nem járult hozzá. És így van ez akkor is, amikor oroszok elleni szankciókról vagy az ukránok katonai támogatásáról van szó. Jelenleg hét olyan döntést blokkol Magyarország, amely Ukrajnához kapcsolódik, ezek összértéke 6.6 milliárd eurónyi támogatás. Egy, a Financial Timesnak nyilatkozó EU-s diplomata szerint már semmilyen döntéselőkészítés sem történik anélkül, hogy végig ne gondolnák, hogy Orbán Viktor hogyan fogja megtorpedózni.

Az EU reakciója – büntetés, megkerülés, kiközösítés

Az EU először büntetésekkel próbálkozott, hogy visszaterelje az elkóborolt Magyarországot a nyájba. Az eddigi legnagyobb hatású eszköze az EU-s pénzek visszatartása, valamint a diákok és kutatók Erasmusból, illetve Horizont programból való kizárása volt. Az igazi csapás azonban a hetes cikkely szerinti szavazati jog elvétele lenne. A Financial Times szerint egyes kormányfők már nyíltan beszélnek ennek a bevetéséről is. Ennek nincs sok esélye, mert Magyarország szavazati jogának teljes felfüggesztése csak akkor lehetséges, ha a többi 26 tagállam egyöntetűen megszavazza. Robert Fico viszont nagy valószínűséggel keresztbe feküdne egy ilyen javaslatnak. Mindenesetre jelzi az EU-s vezetők frusztráltságát, hogy már ebben a jogi atombombában is hangosan gondolkodnak.

Igazi büntető eszköz híján az lett a széleskörű vélekedés az EU-ban, hogy ha előre akarnak menni egy-egy intézkedéssel, kénytelenek kreatív eszközökkel megkerülni Orbánt. Felmerült például, hogy Magyarország egyáltalán ne kapja meg a soros elnökségi pozíciót, és bár végül ezt elvetették, de a leköszönő belga elnökség mindent megtett azért, hogy Magyarország ne téríthesse el az EU agendáját az elnökségi ideje alatt. Ukrajnával például a belga elnökség utolsó napjaiban indították meg a csatlakozási tárgyalásokat, hogy Magyarország ne halogathassa azokat. A múlt hét elején pedig jogi csűrés-csavarással elérték, hogy Magyarország ne tudja megakadályozni, hogy a szankciók miatt Európában rekedt orosz pénzek kamatait az ukránok további felfegyverzésére fordítsák.

Ha pedig Orbán Viktor megkerülése a fontos döntéseknél folyamatossá válik, az egyenes út a kiközösítéshez. Orbán súlytalanná válását mutatja az is, hogy míg Giorgia Meloni tartózkodása von der Leyen csúcsjelölti választásakor számított, Orbán ellenszavazata nem. Meloni a harmadik legnagyobb pártcsaládot vezeti, ezzel szemben Orbán Viktor még nála sem bizonyult szalonképesnek. Az EU-t irányító vagy irányítani vágyó pártcsaládok már nem akarják összeorbánozni magukat.

Zsiday Viktor közgazdász már jó ideje hangot adott annak a véleményének, hogy nem attól kell tartani, hogy Orbán Viktor kilépteti Magyarországot az EU-ból (hiszen az egy totális és azonnali gazdasági összeomlással járna, amibe minden bizonnyal belebukna a NER), hanem hogy az EU lép ki Magyarországból. Ez a lassú távolodás már évek óta történik, az elmúlt egy évben pedig látványosan magasabb fokozatra kapcsolt.

Csodavárás

Mindez pedig azt jelenti, hogy Orbán Viktornak gyorsuló ütemben fogy a mozgástere. Bár a kormány arra építi a külpolitikát, hogy Kelet és Nyugat között egyensúlyozik, ezzel igazából lassan teljesen megbízhatatlanná és így jelentéktelenné teszi magát az EU-ban. Ha viszont Magyarország elveszíti az európai ügyekbe való beleszólási képességét, végső soron pont azt veszíti el, ami miatt Oroszországnak és Kínának értékes. Mint Trianon óta minden magyar rezsim, a NER is egy bizonyos külpolitikai konstellációhoz illeszkedik és csak abban életképes. Ahogy távolodnak a formális EU-tagságunkból lehívható források és csökkennek a kiaknázható előnyök, úgy veszít életerejéből a NER is.

A stratégiai tér leszűkülésével újra és újra elhiteti magával a kormány, hogy mégiscsak lesz ebből valami kiút. Mostanra eljutottunk a Wunderwaffe fázisba, ahol a kormányfő azt a varázsütést keresi, amelyik egyetlen csodálatos mozdulattal megoldja a stratégiai gúzsba kötöttség problémáját. Tavaly az akkugyárak voltak ilyenek, idén a kínai autógyárak, és hamarosan az új európai pártszövetség lehet ez. De ez már nem stratégia, csak kétségbeesett kapkodás.

Hasonló tartalmakért kövesd a Mehr Licht facebook oldalát!