Lengyelország tovább erősíti politikai pozícióit a NATO és az EU szövetségeiben, gazdasága és haderőfejlesztései pedig sok tekintetben Németországnál is fontosabb szereplővé emelték a régióban. A lengyel sztori azt mutatja, hogy kézzelfogható gazdasági hasznok és politikai mozgástér is jár annak, aki biztonságpolitikai kérdésekben nem megy szembe a nyugati szövetségesekkel. Létezne tehát alternatívája az orbáni keleti nyitásnak, ha a hibás helyzetértékelés és rövid távú személyes haszonszerzés igénye nem befolyásolná a magyar külpolitikai és gazdasági döntéseket.

Az Európai Bizottság múlt héten 200 millió eurós büntetéssel sújtotta a magyar államot, mert a kormány figyelmen kívül hagyta az Európai Bíróság egy korábbi elmarasztaló ítéletét. A helyzet ismerős lehet a lengyelek számára is: 2021-ben hasonló büntetést kapott Lengyelország, miután az akkori PiS-kormány a lengyel bírói hatalom leépítésére készült.

Mégsem lehetne kontrasztosabb a két ország helyzete 2024-ben. Miközben Orbán Viktor továbbra sem számíthat az EU-s támogatások újraindítására, a lengyel kormány már hónapok óta megkapta ezt a pénzt, és az EU végleg leállította a lengyelekkel szembeni jogállamisági eljárást. Hasonló a helyzet a NATO-ban: Lengyelország a szövetség legtöbbet költő és egyik legerősebb tagjává vált, Magyarországot viszont bizalmatlanság veszi körül az elhallgatott orosz hekkertámadás, illetve az orosz és kínai érdekekkel feltűnően egyező álláspontjai miatt.

Jó helyzetfelismerés

Mit csináltak jobban a lengyelek? A lengyel politika már a covid-járvány és az orosz-ukrán háború eszkalációja előtt felismerte, hogy az éleződő amerikai-kínai ellentét a biztonsági kérdések felértékelődését hozhatja magával.

A lengyel kormány már jóval a 2022-es orosz eszkaláció előtt tiltakozott az EU orosz kapcsolatainak mélyítése ellen, különösen az Északi Áramlat 2 megépítése kapcsán. A lengyelek a Huawei elleni fellépésben is az egyik elsőkként léptek. Lengyelország ráadásul a nemcsak papolt a biztonságról: az ország évek óta teljesíti a NATO 2%-os GDP-arányos kiadási kötelezettségét.

Az idő pedig a lengyel álláspontot igazolta, és ennek hasznait élvezheti most az ország. Négy területen különösen látványos mindez. Egyrészt a haderőfejlesztés terén, ahol lengyel hadsereg olyan amerikai fegyverekhez fér hozzá, amelyeket az Egyesült Államok a megbízható szövetségeseknek tart fenn.

Másrészt az energiafüggetlenség terén, ahol az energiafüggőség csökkentésére kiépített infrastruktúra és a megfelelő politikai szándék miatt az ország Ukrajna megszállása után leválhatott az orosz szén- és gázimportról. Lengyelország első atomerőművei ma francia és amerikai segítséggel épülhetnek meg, orosz szerepvállalás ebben fel sem merülhetett.

Harmadrészt a kínai befektetések terén is jobban kalkuláltak a lengyel kormányok. Lengyelország sem mondott nemet a kínai cégeknek, de ezek gazdasági súlya közel sem akkora, mint Magyarországon, így annak is kisebb kockázata, hogy függőségi viszony alakuljon ki.

Végül ott van az EU-pénzek kérdése: elég volt a PiS-t váltó Tusk-kormány kevésbé bomlasztó hozzáállása ahhoz, hogy az Európai Bizottság feloldja a lengyel uniós támogatások befagyasztását.

Egyértelmű, hogy a helyes helyzetértékelésben szerepet játszottak a jobb lengyel adottságok is: az ország történelmi oroszellenessége, egy 40 milliós belső piac vagy a kiegyensúlyozottabb választási eredményeket hozó társadalmi és politikai berendezkedés.

Magyarország: rossz döntések és kényszerpálya

Azonban Orbán Viktor előtt is nyitva állt a lehetőség egy nyugatbarát fordulatra, legkésőbb Ukrajna orosz lerohanásakor. Ehhez azonban fel kellett volna ismerni, hogy 2019 óta megváltoztak a játékszabályok: már nem lehet kijátszani egymás ellen nyugatot és keletet, és ugyan nem muszáj mindenben az EU-s vagy amerikai álláspontot követni, de a biztonság kérdésében nem lehet szembemenni a nyugati szövetség érdekeivel.

De lássuk be, nem csak a szándék hiányzott a váltásra. A mostanra pusztán a munkabérek mesterséges – és hosszú távon fenntarthatatlan – felpumpálására és a rokoni cégek kitömésére redukált NER gazdaságpolitikát a keleti beruházások tartják életben: Paks 2 és a kínai akkumulátorgyárak csarnokai ma létfontosságú munkát adnak a rendszer vállalkozóinak és nyomás alatt tartják a munkaerőpiacot.

Orbán Viktor olyan helyzetbe lavírozta magát és a NER-t, ahol egy esetleges nyugati reorientáció könnyen a rendszer végét is jelenthetné.

Így különösen kontrasztos Lengyelország és Magyarország helyzete. A lengyel politika minden korábbinál erősebben köteleződött el a nyugati szövetségek irányába, és ennek számtalan hasznát élvezi. Magyarország viszont az orbáni keleti nyitás foglya a hibás helyzetértékelés és a NER működési logikája miatt.

Hasonló tartalmakért kövesd a Mehr Licht Facebook oldalát!