Kifelé kacsintunk a NATO-ból?

NATO
május 29., 12:04

Orbán Viktor múlt pénteki rádióinterjúja nem kavart túl nagy vihart Magyarországon. Pedig a miniszterelnök Magyarország NATO tagságára tett utalásai mérföldkőnek is tekinthetők. Orbán Viktor múlt héten ugyanis annak a lehetőségét vetette fel, hogy Magyarország NATO tagságát újra kellene definiálni. A miniszterelnök elképzelése az lenne, hogy Magyarországnak ne kelljen részt vennie a szövetség területén kívül zajló konfliktusban, ugyanakkor a NATO nyújtotta védelemre továbbra is igényt tartanánk.

Kint is vagyunk, bent is vagyunk

Orbán Viktor szavait nehéz nem úgy értelmezni, mint egy új politikai üzenet, egyfajta alternatív, felhígított NATO-tagság lehetőségének tesztjét. A külső támadás esetén életbe lépő Article 5 előnyeiből továbbra is részesednénk, de a NATO országokon kívül zajló missziókban nem. A javaslat első ránézésre nyilván belpolitikai célokat szolgál, hiszen így könnyebb hitelesen hozni a háborúellenes kormány képét. Ugyanakkor a NATO-tagság felhígítására tett kísérlet mögött nehéz nem felfedezni az orosz érdekek szolgálatát: a zavarkeltés a NATO-n belül az oroszok malmára hajtja a vizet. Szembetűnő a párhuzam az EU-tagság kapcsán az elmúlt években jónéhányszor tesztelgetett üzenetekkel („Európán kívül is van élet”, „2030 után el kell gondolkodni az EU-tagság értelmén”). Ezek az odamondogatások is elsősorban a hazai közönségnek szóltak, de egyáltalán nem voltak veszélytelenek. Igaz ugyan, hogy az országban az EU-tagság támogatottsága továbbra is nagyon magas, de egyre több jel utal arra, hogy Magyarország EU -tagsága valójában fokozatosan kiüresedik. Egyre kevésbé részesedünk az EU nyújtotta előnyökből: gondoljunk csak az Erasmus programból és az egyetemi kutatóprogramokból történő kizárásra vagy az EU támogatások visszatartására.

Mi a realitása az alternatív NATO-tagságnak?

A NATO történetében volt már példa arra, hogy egyes tagországok számára különleges tagsági megoldásokat dolgoztak ki: Franciaország de Gaulle elnöksége idején jelentős engedményeket harcolt ki a szövetséggel szemben. A francia csapatok kikerültek a NATO irányítása alól és a francia területeken állomásozó idegen csapatoknak el kellett hagyniuk az országot. Az ország tagsága azonban soha nem szűnt meg és a francia csapatok részvételére a védekezésben egy esetleges NATO-t ért támadás esetén továbbra is számíthatott a szövetség. Kérdés, hogy Magyarország milyen esélyekkel indul a NATO-tagság újradefiniálásakor – noha az első reakciók meglepően kedvezőek voltak a NATO részéről, egyáltalán nem biztos, hogy könnyű lenne ezt a megállapodást nyélbe ütni. A NATO részéről természetesen érthető a konszenzuskereső hozzáállás: egy tagállam kilépése egy stratégiailag nagyon fontos régióban, a Balkán és Ukrajna közvetlen szomszédságában, óriási presztízsveszteség lenne a szövetségnek.

A magyar közvélemény reakciója sem egyértelmű. Számos felmérés mutatja, hogy az EU-tagsághoz hasonlóan a NATO-tagság iránt is nagyon elkötelezettek a magyarok, részben a saját hadsereggel szembeni elégedetlenség miatt.

Akkor mégis, mi ez az egész?

Nagyon úgy tűnik, hogy semmi mást nem látunk, mint a jól megszokott orbáni stratégiát. Egy-egy meredekebb ötlet tesztelése megszokott menetrend szerint zajlik: belpolitikai célúnak tekinthető üzenetekkel kezdődik, amelyek segítségével felmérhetővé válik a nemzetközi felháborodás mértéke. Ha a felhördülés nem üti meg az ingerküszöböt, akkor el lehet indulni a javasolt úton. Hasonló stratégiát követett Orbán Viktor az IMF hazaküldésénél vagy a Huxittal kapcsolatos üzenetek lebegtetésével. Jelenleg minden a „keleti barátok” érdekeinek kiszolgálásáról szól, ehhez pedig egyetlen eszköze van Magyarországnak: a nyugati szövetségi rendszerben, így a NATO-ban és az EU-ban betöltött pozíciónk kiárusítása, miközben folyamatosan kifelé kacsingatunk onnan vélt vagy valós politikai érdekek miatt. A súlyos ellentmondás pedig előbb-utóbb benéz az ablakon: a nyugati szövetségi rendszerhez való tartozás, aminek folyamatos meggyengítésén dolgozik a kormány, az egyetlen dolog, ami értékessé tesz minket a keleti partnerek szemében.

Hasonló tartalmakért kövesd a Mehr Licht Facebook oldalát!

Kommentek

Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.