A GLOBSEC, a pozsonyi székhelyű biztonságpolitikai think-tank reprezentatív felmérést készített kilenc közép-kelet-európai országban a Nyugattal és a nyugati értékekkel kapcsolatos viszonyukról, és arról, hogy mennyire mentek át a köztudatba a demokrácia aláásására alkalmas narratívák. Az eredmény meglepő: végignézve a régió országait, Magyarország minden kormányzati próbálkozás ellenére még mindig egy normális hely. A jelentést végigolvasva nincs okunk elkeseredni.

A magyarok egyértelműen EU-pártiak

Csehország és Szlovákia meglepően félti magát az EU-tól. A csehek 32%-a, a szlovákok 29%-a gondolja azt, hogy az EU fenyegeti az identitását és az értékeit. Ezzel a magyar válaszadóknak csak a 21%-a értett egyet. Ennél Lengyelországban, Romániában és Bulgáriában is többen tartanak az EU-s értékek túlzó térnyerésétől.

Az identitásféltés ellenére azonban nem sokan akarnák aktívan elhagyni az EU-t, még a leginkább EU-szkeptikus csehek közül is csak 25% szavazna igennel egy kilépési népszavazás esetén. Magyarországon pedig a régiós országokhoz képest kirívóan alacsony a támogatók száma: csupán 10%. A magyarok 86%-a szavazna az EU-ban maradásra – a kelet-európai országok közül ebben csak Litvánia előzi meg. Propaganda ide vagy oda, Orbán Viktornak borzasztóan nehéz dolga lenne, ha ki akarná vezetni az országot az EU-ból. Ráadásul az EU-pártiak aránya még nőtt is 2021-óta (akkor 78% szavazott volna az EU-ban maradásra).

A NATO nélkül nincs esélyünk

A magyarok nem csak az EU-tagsághoz, hanem a NATO tagsághoz is nagyon erősen ragaszkodnak. A háború kitörése óta évről évre egyre jobban. A politikai vezetés hiába kacsintgat kifelé és tesz keresztbe a NATO-n belüli szövetségeseknek például a svéd csatlakozás késleltetésével, a lakosság 91%-a a NATO-ban maradásra voksolna egy esetlegesen erről szóló népszavazás esetén, és 80% úgy érzi, hogy a NATO tagságunk csökkenti egy minket érő katonai támadás esélyét. Ezekben a kérdésekben csak Lengyelország előz meg minket. Ebben az is szerepet játszik, hogy Magyarországon a saját hadseregünk iránti bizalom kirívóan alacsony, Bulgárián kívül minden más kelet-európai országnál alacsonyabb.

A baráti körünket épp lecseréljük

Míg az EU-hoz és a NATO-hoz való mély kötődésünket nem tudta lerombolni a propaganda, abban viszont látványos átalakulást hozott, hogy mely országokat tartjuk stratégiai partnernek. A magyarok 56%-a még mindig Németországot tartja a legfontosabb szövetségesünknek, míg a cseheknél 75% vélekedett így.

A második legerősebb stratégiai partnerré emelkedett viszont Kína, idén már a válaszadók 34%-a gondolkodott így, 10 százalékponttal több, mint egy éve. Miközben a kínai elnök Hszi Csin-ping is éppen Budapesten tartózkodik, nem meglepő, hogy semelyik másik régiós ország számára nem olyan jelentős a kínai kapcsolat, mint a magyarok szemében. A Kína által az elmúlt években nálunk befektetett 13 milliárd eurónyi tőke nem maradt hatás nélkül. Ennek megfelelően azok száma is viszonylag alacsony nálunk, akik biztonsági fenyegetést látnak Kínában. A cseheknél, lengyeleknél és a szlovákoknál is többen tartanak Kínától, mint ahányan stratégiai partnernek gondolják. Csak mi hisszük azt, hogy Kína gazdasági nyomulása nem jelent biztonságpolitikai kockázatot.

A háború óta bezuhant azoknak a száma, akik azt gondolják, hogy az oroszok lennének a kiemelt stratégiai partnereink. Már csak 22% vélekedik így, míg 23% az USA-t tartja a legfontosabbnak. Mára csak a szlovákok maradtak a régióban, ahol még a népesség több, mint negyede tartja az oroszokat fontos szövetségesnek. Bár az oroszok jelentősége lecsökkent a szemükben, nem igazán félünk tőlük: a bolgárokon kívül minden más régiós országban többen értenek egyet azzal, hogy Oroszország biztonsági fenyegetést jelent, mint nálunk.

Átlátunk a szitán

Orbán Viktor nemrég a CPAC Hungary konferencián azt hirdette, hogy “az ország az európai progresszív-liberális óceánnal szemben megmaradt egy konzervatív szigetnek, amely dacol a liberális dagállyal, a brüsszeli égzengéssel és a washingtoni hurrikánnal”. A GLOBSEC felmérése szerint azonban az emberek nem tették magukévá ezt az üzenetet. A magyarok közül csak 19% gondolja úgy, hogy a nyugati társadalmak veszélyeztetik az életmódunkat, míg a csehek 26%-a, a szlovákok 44%-a értett ezzel egyet. Mi gyakorlatilag a lengyelekkel egy szinten állunk, pedig ők kiugróan Amerika-pártiak (a lakosság 75%-a szerint nekik az elsőszámú stratégiai partnerük az USA).

A klasszikus liberális értékek itthon meglepően széles körben elfogadottak. A csehek mellett nálunk mondták azt a legtöbben, a válaszadók 91%-a, hogy egymás tisztelete és elfogadása fontos, szexuális irányultságra és bőrszínre való kitétel nélkül. Sőt, a megkérdezettek 58%-a meleg közösség jogainak biztosítását is fontosnak tartja, beleértve az azonos neműek házasodási jogát – ezt nálunk csak a cseheknél fogadnák el többen. A mindenütt megjelenő kormányzati migrációs kampányok ellenére nem nálunk a legmagasabb azok aránya, akik identitásuk veszélyeztetését látják az Európán kívülről érkező bevándorlókban, hanem a cseheknél, a szlovákoknál és a bolgároknál.

A demokráciára való igényünk sem tört meg 14 év Orbán-kormányzás alatt, csak a demokratikus intézmények működésével való elégedettségünk csökkent, és a kormányba vetett bizalmunk csorbult. Nálunk csak a bolgárok elégedetlenebbek a demokrácia helyzetével. Az emberek azonban továbbra is hisznek a demokráciában, és csak 10% gondolja azt, hogy egy választások nélküli totalitáriánus rendszer lenne a kívánatos. Megdöbbentő módon a csehek 33%-a, a szlovákok és a románok 36%-a azt gondolja, hogy jó lenne, ha nem tartanának választásokat. Úgy tűnik, a magyaroknak van egy elemi vágya a demokráciára.

Amit viszont elért az Orbán-rendszer, hogy a liberális, azaz a fékek és ellensúlyok rendszerén alapuló demokráciához képest teret nyert az illiberális demokrácia gondolata. Azzal, hogy egy egyenlőségen, emberi jogok betartatásán és jogállamiságon alapuló liberális demokrácia lenne jó az országnak, csak 61% értett egyet, aminél Romániában, Lengyelországban és Csehországban is többen gondolkodnak így. Azt viszont egyre több válaszadó érzi, hogy nem egy liberális demokráciában élünk, vagy hogy a fékek és ellensúlyok valóban működnének. Egész Közép-Kelet-Európában nálunk bíznak legkevesebben a médiában, és gondolják, hogy szabad lenne a sajtó.

Hajlamosak vagyunk elfelejteni, de számokban is jól kimutatható: Magyarország minden propaganda ellenére mélyen kötődik az EU-hoz és a NATO-ban látja a biztonságának elsőszámú garanciáját. Továbbra is nagyon nyugatosak vagyunk, bár a növekvő gazdasági együttműködés Kínával gyors ütemben emeli a keleti kapcsolat fontosságát, az orosz és az amerikai szövetség jelentőségét is lenyomta a lakosság szemében. A demokráciára pedig egyértelműen erősebb igényünk van, mint több régiós országnak, még ha a kormány által sulykolt illiberalizmus hatott is valamelyest. Bárhogy is nézzük ezt a felmérést: van valami normális abban, ahogy gondolkodunk, és nagyon nehéz dolga van annak, aki a nyugat ellen akarja hangolni a magyar társadalmat.

Hasonló tartalmakért kövesd a Mehr Licht Facebook oldalát!