Az Európai Uniót megrázta a hír, hogy a katari állam korrumpálhatott több magas rangú EU-s tisztviselőt, köztük Eva Kailit, az Európai Parlament egyik alelnökét is. A történet meglehetősen hétköznapi lehetett volna a múlt évtizedben, de azóta elég nagyot fordult a világ. Az nem meglepő, hogy az uniós hivatalokban mindenre egy kicsit késve jönnek rá.
Az előző évtized volt az az időszak, amikor a nyugati világ a kiengedte a kezéből az irányítást és a gazdasági érdekek alá rendelt minden egyéb megfontolást, a nemzetbiztonságtól a klímaváltozásig. Tette mindezt abban a hitben, hogy a gazdaságilag kölcsönösen előnyös üzletek feloldják az egyéb érdekkülönbségeket. Néhány hosszabb távon gondolkodó, vagy a profiton túl tekintő ország ki is használta ezt.
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy?Több letartóztatott politikus, köztük az Európai Parlament alelnöke, valamint néhány zsák pénz az eddigi eredménye a feltehetően katari lobbitevékenységnek/korrumpálásnak. Az EU kritikusai pedig dörzsölik a kezüket.
Gerhard Schröder két orosz energiavállalatnak is tagja, és Putyin egyik közeli barátja.
A német kancellár sorra teszi a stratégiai engedményeket Kínának. Olaf Scholz részben belpolitikai nyomásra, részben stratégiai megfontolások eredményeként folytatja a merkeli egyensúlyozás politikáját. Rövid távú szemléletének azonban a német gazdaság látja kárát.