Nagy felháborodást keltett a magyar interneten, hogy az egyébként üzleti szempontból rendkívül sikeres magyar cég, a Mobilfox képviseletében Szépréthy Roland és Diller Kevin kétmillió forintnyi pénzt szórt ki az irodájuk tetejéről. Az akció egészen zavaró jeleneteket eredményezett, ahol a tizenéves követőik egymást szidva próbálnak hozzájutni egy-két lepattanó bankjegyhez.

Az internet kommentharcosai hamar pálcát törtek a pénz után kapkodó tiktokos tinédzserek felett. Voltak olyanok is, akik a jelenségben inkább a gazdaság állapotát látták visszatükröződni, egy médiakutató pedig azzal magyarázta a szombati jelenetet, hogy az influenszerek manipulatívan kihasználják a social médián felnőtt fiatalok elmagányosodását.

Ez akár mind igaz is lehet, szerintünk viszont ezek a tizenévesek pusztán visszatükrözik azt az értékmentes anyagiasságot, amit maguk körül tapasztalhatnak a hétköznapokban.

Szépréthy Roland, a cég fő tiktokkere azt mondta az eseményről, hogy “megalkottunk egy mesét, hogy igenis vannak olyan helyzetek, mikor pénz hullik az égből”. Ezt a mesét azonban már sokkal előbb megalkotta a rendszerváltást követő politikai elit, majd csúcsra járatta a NER, amely hasonlóan könnyen jövő pénzeket osztogat azoknak, akik hajlandóak igazodni. A tinédzsereknek így volt kitől eltanulni, hogy hogyan kell piti pénzért önmagukat megszégyenítve ugrabugrálni és egymásra taposni. Vegyünk néhány példát az elmúlt évtizedből (bár hangsúlyozzuk, voltak ilyenek korábban is bőven).

Túl könnyű lenne a politikusokkal kezdeni a listát. Nyilván a Fideszben politizálás együtt jár azzal, hogy erkölcsileg vállalhatatlan dolgokat, például az intézmények totális lebontását vagy lopást kell rezzenéstelen arccal kimagyarázni, de hát végül is ezért jön a fizetés. Sokan firtatják azt is, hogy a Parlamentbe beülő, ezért a fizetésüket felvevő ellenzéki politikusok érdemben képesek-e változtatni bármin, vagy csak díszletként asszisztálnak a látszatdemokráciához. Érdekesebb azonban a gazdasági szereplők helyzete.

Sikeres vállalatok

Magyar vállalatok EU-s és állami támogatás függéséről gyakran lehet olvasni. Ritka az olyan magyar vállalkozás, aminek ne lenne ott a honlapján a Széchenyi 2020 vagy valamely más támogatási program kötelező logója. A külföldi vállalatok sem hajolnak el, ha az ingyenpénz különböző formáit vágja hozzájuk az állam, vagy esetleg nekik kedvező szabályokat alkot, gondoljunk csak a rabszolgatörvénynek becézett munkajogi átalakításra, vagy környezetvédelmi engedélyek megkönnyítésére. Cserébe alaposan bele is simulnak a rendszerbe az itt tevékenykedő nagyvállalatok, még akkor is, amikor bizonyos szektorok ellen fordul a kormány, mint például a külföldi tulajdonú bankok és kiskereskedők. Közülük az utóbbi időben csak a Spar mert nyíltan nekimenni a kormánynak. A teljesen NER-es vállalatok eleve az államtól jövő megbízásokra alapozzák az üzleti modelljüket, vállalva az ezzel járó igazodási kényszert. De ez igaz sok kisvállalkozóra is, például a trafikkoncessziók kiosztásánál vagy a Magyar Falu programban gyakran az kapott üzemeltetési jogot vagy állami támogatást, aki vélhetően a helyi politikai szempontoknak is megfelelt – nem ritkán maga a polgármester vagy annak köre.

Sikeres fiatalok és sikeres nők

A tinik számára a vállalatoknál közelebbi mintaként szolgálhatnak azok a fiatalok, akik a NER farvizén járnak be a társaiknál jóval gyorsabb karriert. A miniszterelnök saját lábán álló lánya és férje már a húszas éveik végén halmozták az anyagi sikereket, de a NER bővelkedik olyan másodvonalas „üzletemberekben” is, akik harmincas éveikben ráéreztek a közbeszerzés ízére.

Ennél viszont ijesztőbb belegondolni abba, hogy a NER-hez kapcsolódó kiterjedt cég- és intézmény-hálózatban hány olyan tudásmunkás dolgozik, akiknek lenne más választása, mégis, már akár frissdiplomásként beállnak a rezsim szekerét tolni a gyorsabb karrier reményében. Az elején még könnyű megmagyarázni ezt azzal, hogy „én csak szakmai munkát végzek”, vagy „ha én nem csinálnám meg, más vállalná el, és rosszabbul csinálnák meg”. De miért más azon dolgozni, hogy Mészáros Lőrinc bankja nyereségesebb legyen, és ezzel pénzt keresni, mint tinik tömegében lecsapni a semmiből osztogatott pénzre?

Nem csak az üzleti életben vannak fiatalon befutók, a közszférában is láttunk erre példát a 22 éves, diplomamentes helyettes államtitkár, Rácz Zsófia személyében. Az, hogy valaki elfogad egy olyan pozíciót, amire egyértelműen semmi képesítése és tapasztalata nincs, egyetlen értelme a rezsim erősítése, viszont jól fizet, ez miben más, mint a Deák téren ugrálni a Mobilfox által kiszórt ezresekért? Vagy miben más a kormánymédiában riporternek álcázott propagandistának lenni?

Más sikeres női példákat is kitermelt a rendszer: Várkonyi Andrea, Palácsik Tímea, Rogán-Gaál Cecília, Sarka Kata, Szijjártóné - nekik sem derogált odaállni a pénzeső alá. De még Hosszú Katinka, nemzeti példakép, aki tényleg komoly teljesítményt tett le az asztalra, még ő sem tudott ellenállni egy kis extra állami hátszélnek.

Sikeres fellépések

Kár lenne kihagyni a Fidesznél kuncsorgó művészeket. Újabban Tóth Gabi játssza el a „tapolcai szűzanyát”, de sok más pop- és rockzenész állt már be a sorba. Az utóbbi években pedig a nagy költségvetésű kurzusfilmek tartják el azokat a színészeket, akiket nem zavar, hogy honnan jön a pénz és milyen színvonalú munkát kell érte csinálni. Ráadásul az igazán fifikásak képesek voltak kombinálni a művészeti (értsd: kampány-) tevékenységért kapott milliókat üzleti helyzethez való hozzáféréssel, például Palcsó Tomi a NER korszak elején nem csak pártrendezvényeken való fellépési lehetőséget, hanem öt trafikkoncessziót is kapott.

És van, amikor művészeti intézményvezetők a gyerekeket is belerángatják abba, hogy kiszolgálják a politikai kéréseket a jövőbeli anyagi támogatás reményében, mint ahogyan a Kodály Zoltán Kórusiskola gyerekkórusát léptetik fel az Orbán által Budapestre hozott republikánus konferencián. Az intézményvezető nyíltan el is mondta, hogy az elmaradt iskolabővítésre is gondolt, amikor elfogadta a meghívást. Első kézből szocializálódhatnak a gyerekek arra, hogy ha erre jár az állami pénz, akkor éneklünk a politikus bácsiknak.

Szépréthy Rolandnak igaza van, amikor azt mondja, hogy a múlt szombati mobilfoxos a pénzosztás egy közösségi esemény volt. Tulajdonképp valóban az lehet a közös megélése az embereknek, hogy van égből hulló pénz, amiért csak lazítani kell egy kicsit morális mércén. Nem csoda, hogy ha a gyerekek mindenhol azt szívják magukba, hogy ez az előrejutás záloga, akkor ők sem fognak másképp viselkedni.

Hasonló tartalmakért kövesd a Mehr Licht Facebook oldalát!