Pár hete a Spar nyíltan nekiment a magyar kormánynak. Ha éppen nem a NER-korszak egyik legeseménydúsabb időszakát élnénk, akkor biztosan többen felkapták volna a fejüket a meglepő fordulatra. A Magyarországon működő külföldi vállalatok ugyanis jellemzően belesimulnak a rendszerbe és tartózkodnak mindennemű kritikától. A kamarai tiltakozásoknál általában nem futja többre és nemigen láttunk még olyan példát, amikor egy kormányközeli felvásárlási kísérletről nyíltan beszélne valaki. Vajon sikeres lehet a Spar stratégiája?

Ahhoz, hogy jobban megértsük a Spar lépésének jelentőségét, érdemes egy pillantást vetni a külföldi vállalatok magyar gazdaságban és a NER-ben betöltött szerepére.

A külföldi vállalatok szigete

A külföldi vállalatok a magyar gazdaság gerincét adják. Noha viszonylag kevesen vannak, a hazai munkaerő negyedét ők foglalkoztatják, a hozzáadott érték közel felét ők állítják elő és a hazai gazdaság motorját adó exporttevékenység 80%-áért felelnek. A külföldi vállalatok ugyan nagyon fontosak, de elkülönült szigetet alkotnak a magyar gazdaságon belül. A hazai tulajdonú cégekhez képest lényegesen hatékonyabban működnek, jóval magasabb fizetéseket és juttatásokat képesek nyújtani a dolgozóiknak, de a valódi döntéshozatal nem Magyarországon, hanem a külföldi központban történik. A magyar gazdaság többi részére gyakorolt hatásuk valójában nagyon limitált: a sok-sok éven (évtizeden) át várt spillover hatás (amikor is a hatékonyságuk megemelné a hazai vállalkozók hatékonyságát is) nem nagyon következett be, sem a beszállítói láncon, sem a tudás terjedésén keresztül.

A külföldi vállalatok és a NER viszonya

A külföldi cégek jelenléte és az újabb és újabb beruházások érkezése fontos tartóoszlopa a NER működésének. A foglalkoztatás és a bérek állandó növekedését célzó gazdaságpolitika számára elengedhetetlen, hogy a külföldi cégek alapvetően jól érezzék magukat Magyarországon, sokan közülük különleges bánásmódban részesülnek. Az új beruházások bőkezű állami támogatásokban részesülnek, gyakran könnyített eljárásban jutnak környezetvédelmi vagy egyéb engedélyekhez. A külföldi cégeket nagymértékben sújtó munkaerőhiányt is igyekszik a kormány kezelni a vendégmunkások alkalmazásának megkönnyítésével. Könnyen lehet olyan benyomásunk, hogy a magyar cégekre vonatkozó szabályrendszer lényeges könnyítésekkel vonatkozik csak a külföldi vállalatokra.

A Magyarországon működő külföldi cégek számára alapvetően ez egy nagyon kényelmes helyzet: a magyar viszonyok alól részben vagy teljesen mentesülnek, így nem nagyon zavarja őket, hogy mi történik körülöttük. Kivéve, ha a saját bőrükön érzik a NER valóságát.A különadók, hatósági árszabályozások vagy állami tulajdonszerzések által jobban érintett szektorok résztvevői elégedetlenkednek ugyan, de további retorzióktól tartva inkább csak a szakmai szervezetekben, kereskedelmi kamarákban panaszkodnak, a nyilvánossághoz eddig kevesen fordultak.

A kiskereskedelem és a NER

A magyar kormány régóta próbálja megkörnyékezni a döntően külföldi láncok által uralt élelmiszer-kiskereskedelmet, Orbán Viktor nemegyszer nyíltan megfogalmazta, hogy növelni szeretné a magyar tulajdonú láncok arányát. Az elmúlt években intézkedések sora nehezítette a külföldi élelmiszer-kereskedők helyzetét: a kiskereskedelmi különadó, a láncok terjeszkedését megakadályozó plázastop, a kötelezők akciók és a hatósági árak mind elsősorban a külföldi láncokat sújtották.

A külföldi kiskereskedelmi láncok elégedetlenek a helyzetükkel, többen a szabályozás miatt veszteséges működésre kényszerülnek évek óta. Mégis, eddig senki nem állt elő a Spar osztrák vezérigazgatójához hasonló nyilatkozattal, amiben nyíltan beszélt a kormány tulajdonszerzési kísérletéről. Az azóta kiderült részletek szerint a Spart sújtó különadók csökkentéséért cserébe Tiborcz István számára kellett volna eladni a cég egy részét. Könnyen elképzelhető, hogy a Spar vezetője által leírt helyzet nem egyedülálló a NER történetében, mégis nagyon kevés olyan cég van, aki a nyilvánosság erejéhez fordulna hasonló esetben. Láthatóan a kormányt is meglepte a fordulat és teljes mellszélességgel támadja az osztrák élelmiszerláncot. Nehéz megjósolni, hogy mi lesz a csörte végkimenetele, de az biztosan látszik, hogy a helyzeti előny a Spar-nál van. Az előzmények tükrében egyre kevésbé valószínű, hogy a közeljövőben tulajdonrészt tudna szerezni az élelmiszerláncban a NER üzleti köre.

A Spar példája azt mutatja, hogy a külföldi, erős hátországgal rendelkező vállalatoknak valójában sokkal nagyobb mozgástere van ellenállni a kormányzati nyomásnak. Ráadásul könnyen elképzelhető, hogy a nyílt kiállás sokkal kifizetődőbb, mint a háttérben való csendes morgolódás és folyamatos hátrálás.

Hasonló tartalmakért kövesd a Mehr Licht blogot Facebookon!