Néhány hete az Európai Unió német és francia szakemberei előálltak egy javaslattal, ami gyakorlatilag négysebességessé tenné az EU-t. A belső kört az eurozóna tagok alkotnák. A második szinten maradnának azok az EU-tagok, akik a közös valutában nem osztoznak, de a közös forrásokból igen, és részt vesznek a döntéshozatalban, valamint megfelelnek a jogállamisági feltételeknek. A harmadik szinten lennének a társult tagok, akik kizárólag a közös piacban vesznek részt. A negyedik szint pedig a csatlakozástól távolabb levőket jelentené, akik az európai politikai közösség részei lennének, de csak néhány konkrét területen lenne velük formalizált együttműködés. Fontos fejlemény lenne, hogy a jelenlegi vétójog megszűnne, helyette minősített többséggel döntenének a kérdésekben a belső körösök és az EU-tagok. Ennek fontosságát Olaf Scholz is kiemelte a granadai EU találkozó után.

Ez a javaslat egyszerre akarja kezelni az EU-ra helyeződő bővítési nyomást Ukrajna és a balkáni országok felől, és szereli le az EU-s döntéshozást vétókkal szabotáló, otthon pedig a jogállamiságot leépítő tagállamokat is. Magyarország ebben a struktúrában csak egy harmadrangú társult tag lehetne.

Eközben Orbán Viktor körül fogy a levegő az EU-ban. Az EU-s támogatás továbbra sem jön. Nekünk az a várakozásunk, hogy nem is fog, ugyanis az EU olyan feltételeket szabott a kifizetésnek, amelyek a NER működését alapjaiban kezdenék ki. Orbán Viktor nem engedheti meg magának, hogy visszaépítse azt a jogállamiságot, aminek a lebontása hozzájárul a hatalma magtartásához. A vétózgatás mint politikai csodafegyver pedig egyre kevésbé működik, legutóbb a granadai EU-csúcson egyszerűen kikerülték a magyar és lengyel vétót a migrációs megállapodás kapcsán.

Angolos távozás

A csendes kisodródás azonban egy mindkét fél számára járható útnak tűnik. Az EU-ból való teljes kilépés óriási kockázat lenne Magyarországnak, mert közös piachoz való hozzáférés nélkül az FDI-függő gazdaságunk óriási károkat szenvedne. A négysebességes EU-tervben azonban pont az intézményesülne, mint ahová most is tartunk, és ez Orbánnak se lenne ellenére. Azaz, ha már úgysem jön EU-s pénz és nem is szólunk bele érdemileg a közös ügyekbe, akkor legalább a közös piachoz hozzáférhetnénk harmadrangú társult tagként.

Politikailag a legnagyobb kérdés az, hogy mindez hogyan érintené az emberek szabad mozgását az EU-n belül. Magyarországon a lakosság több, mint 60%-a EU-párti, ami magasabb érték, mint Csehországban vagy Szlovákiában. Az ehhez kapcsolódó mobilitás rendkívül fontos az embereknek, és a javaslat jelenlegi formája szerint ez is elveszne.

Az euró bevezetése menthetne meg

A csendes kisodródás ellen az euró védhetne meg minket. Élő példa Szlovákia: nem mondhatni, hogy a szlovák jogállamiság minden igényt kielégítene, mégis sokkal kevesebb mozgástere van a frissen újraválaszott Robert Ficonak az alkotmányos fékek és ellensúlyok leépítésében, mint Orbán Viktornak. Ennek egyik legfontosabb oka Szlovákia eurozóna tagsága: nem tehetik meg, hogy nem követik az EU előírásait, mert aki egyszer bevezette az eurót, az csak teljesen irreális költségek árán tud kilépni belőle.