Harc Európa vezetéséért
Az EU projekt francia-német kompromisszumon alapszik. Minimum 60 évre visszanyúló hagyománya van annak, hogy a francia elnök és a német kancellár közvetlenül egyeztet a kontinens stratégiai kérdéseiről. Ennek legnyilvánvalóbb példája az a kooperáció volt, amit François Mitterrand és Helmut Kohl tettek az EU-t megalapozó maastrichti szerződés alapelveinek lefektetése érdekében. A háború kitörése óta azonban akadozik az együttműködés, sőt, egyre inkább rivalizálásra kezd hasonlítani. A fokozatos romlásért Macron és Scholz egyaránt felelősek.
Széteső francia-német viszonyok mögött több tényező is húzódik: bekavar a belpolitika, eltérnek a francia és német nemzeti érdekek, és kritikus ügyekben egyeztetés nélkül kommunikálnak a világ felé.
Ketyeg az ambícióbomba, lötyög a koalíció
A háború olyan alapvető és komplex politikai kérdések újragondolására kényszerítette a németeket, mint a biztonság- és iparpolitikájuk. Mindkét kérdésben nemcsak nehéz útfüggőségekkel szembesülnek, hanem közben az instabil koalíciós viszonyokra is tekintettel kell lenniük, mielőtt cselekedni tudnak.
A német kormánykoalíció legkisebb pártja, a szabad demokraták a túlélésért küzdenek. A szövetségi választások óta 3 tartományi választáson is kiestek a parlamentből. Scholznak szüksége van rájuk a kormányzáshoz, ugyanakkor rettentő nehéz egyensúlyoznia a koalíciós pártok eltérő prioritásai között. Ez alapján érthető, hogy a háború miatt felmerült nehéz kérdésekre csak lomhán és félszegen alakul ki a német álláspont.
Ezzel szemben Macron a gyorsaságot nagyobbra értékeli, mint a megfontoltságot. Van is miért sietnie: 2027-ben lejár a második elnöki ciklusa, és nem indulhat harmadjára is. Tehát csak pár éve van hátra ahhoz, hogy a negyvenes éveiben járó ambícióbomba beírja magát a történelemkönyvekbe.
Európai kérdések, nemzeti válaszok
A háború miatt Európának újra kell gondolnia, hogy milyen közös védelmi politikát képzel el, hogyan alakítsa energiaellátását, és mi legyen az egységes pozíciója Oroszországgal és Kínával szemben.
Ezek az ügyek páneurópai válaszokat kívánnak, miközben Franciaország és Németország nemzeti érdeke eltér. Például míg a német ipar legnagyobb vállalatainak óriási kitettsége van Kína felé, addig a francia gazdaságnak nem. Energiakérdésben a franciák a nukleáris megoldásra tettek, így nem igazán szenvedik meg a gázról való leválás problémáját, míg a németek helyzete ezzel pont ellentétes.
Elfelejtettek szólni egymásnak
Scholz hezitálását látva Macron többször is előre rohant a németekkel való konzultáció nélkül. Például amíg a németek az amerikaiakkal egyeztettek a Leopard 2-es tankok Ukrajnába küldésének ügyében, Macron páncélozott járművek Ukrajnába való szállítását jelentette be Berlinnel való egyeztetés nélkül – állítólag azért, hogy ezzel lépésre bírják Németországot.
Ugyanakkor Scholzot sem kell félteni: Németország úgy jelentette be a saját gazdaságának 200 milliárd eurós támogatási csomagját, hogy azt a francia vezetők is a sajtóból tudták meg, nem kis frusztráltságot okozva bennük. Scholz a földgáz ársapkájáról szóló közös európai megállapodást is hónapokig visszatartotta, miközben Macron erősen támogatta azt. Végül csak erős német korlátozások mellett ment át a kezdeményezés. A legfrissebb kenyértörés pedig az volt, hogy a németek az autóipari lobbi hatására felmondták azt az előzetes megállapodást, ami alapján 2035 után nem lehetne robbanómotoros autókat értékesíteni az Unióban.
Kinek jó ez?
Ez a csörte hosszú távon senkinek sem előnyös. Németország gazdasági ereje egyelőre nem párosul az Európa vezetésére törekvő ambícióval, helyette a saját gazdasági érdekük és a belső konszenzus megtalálása lebeg a szemük előtt. Macron teljes erővel próbálja meghatározni az EU új irányát a mostani átmeneti időszakban, miközben Franciaország gazdasági súlya erre nem ad kellő alapot. Az EU-t végső soron kompromisszumok viszik előre – ehhez pedig újra sikeres német-francia együttműködésre lenne szükség.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.