Angela Merkel politikai hagyatéka gyorsan fakul. Bár a héten épp bejelentették, hogy megkapja a német államfőknek adható legmagasabb kitüntetést, a 16 évig épített politikai pálya alapköveit már a saját pártja is megkérdőjelezi. Pár napja kiszivárgott a német Kereszténydemokrata Unió (CDU-CSU) döntéselőkészítő anyaga, ami azt javasolja, hogy a párt célja a Kínától való gazdasági függőségek csökkentése és az azzal szembeni ellenálló- és védekezőképességek erősítése legyen. A dokumentum szerint megbukott az a merkeli politika, amely szerint autoriter országokat a szoros kereskedelmi kapcsolaton keresztül lehet a demokratizálódás, de legalábbis a szabály alapú nemzetközi berendezkedés irányába terelni – Oroszországgal szemben már teljesen, de Kínával kapcsolatban is egyre inkább.

A német kancellár, a „Mini Merkel” Olaf Scholz egyelőre nagyon óvatos. Bár a háború kitörésekor meghirdette a Zeitenwende-t, azaz a külpolitikai fordulópontot és a 100 milliárd eurós védelmi alap létrehozásával új fejezetet nyitott a német honvédelmi politikában, de a Kínáról való gazdasági leválást egyelőre nem erőlteti.

Ez nem is csoda, mert a kínai függőségről lejönni komplex feladat lesz Németországnak.

Három próbatétel

Az elsőszámú probléma a nagy német cégek valamint a kis- és középvállalatok, azaz a Mittelstand szembenállása a Kína-kérdésben. A német KKV szektor szereplői közül sokan igyekeznek elszakadni a kínai piacoktól. Eközben az olyan nagy német vállalatok, mint a BASF vagy a Volkswagen masszív beruházásokat terveznek ugyanott a következő 5 évre. Utóbbiak miatt a Kínába irányuló német tőkebefektetések rekordokat döntöttek 2022-ben is. Tehát néhány óriási kulcsvállalat és a német gazdaság gerincét adó Mittelstand érdekei ellentétesek, egyelőre mégis a nagyvállalati lobbi fújja az iparpolitikai passzátszelet.A másik nagy fejfájás az, hogy a zöld fordulat kínkeserves lesz Kína nélkül. Ahogy a Facebook oldalunkon is bemutattuk, a zöld technológiák többsége ma még a keleti országból jön. Ez a térkép pedig jól szemlélteti, hogy kritikus fontosságú, ritka alapanyagok területén egyoldalú függőség alakult ki Kínával szemben.

Ráadásul az EU törvényhozóinak iránya és a közvélemény gyorsabban fordul, mint a német vezetés. Hollandia a múlt héten eldöntötte, hogy nem ad el több csúcstechnológiás chip-gyártó gépet Kínának. Chiptechnológiához kapcsolódó gyárak eladását Németországban is megvétózták korábban, viszont ha nem high-tech cég van a kínai bevásárlólistán, a németek már engedékenyebbek: Scholz a saját miniszterei tiltakozása ellenére belement a hamburgi kikötő részleges eladásába. Miközben a németek még igyekeznek ide is, oda is megfelelni, a szélesebb európai közvélemény egyre inkább azt gondolja, hogy kétpólusú világ jön - erről be is mutattunk egy felmérést a Facebook oldalunkon. A kétpólusú világ pedig gazdasági elkülönülést jelentene.

Merkel pártja, Merkel nélkül

Olaf Scholz tojáshéjon táncolós politikája nem nyerte el maradéktalanul a szavazók bizalmát. Pártja, az SPD népszerűsége nagyot zuhant a választások óta, és magasan a CDU-CSU a legnépszerűbb párt Németországban. Bár lassan, de úgy tűnik Németországban elkezdte felülírni a vállalatok rövid távú profitmaximalizálását a hosszú távú nemzeti érdek.

Hasonló tartalmakért, és a cikkben hivatkozott ábrákért kövesd a Facebook oldalunkat!