Elon Musk nem a Vasember

Elon Musk megvette a Twittert és radikális változtatásokba kezdett. Teljes szólásszabadságot hirdetett, ennek szellemében visszaállított számos korábban letiltott fiókot, és visszahívta Donald Trumpot a platformra. Emellett eltörölte a Twitterfiókok valódiságának korábbi ellenőrzési formáját, helyette pár dollárért megvehető az eredetiséget hitelesítő jelvény. Gyakorlatilag deklarálta, hogy a Twittert visszaviszi oda, ahol a Facebook egy évtizeddel ezelőtt tartott: a manipulációnak és szélsőségeknek teret adó kontrollálatlan álhírek világába. De már nem 2012-t írunk, így bármilyen destruktív jelenség is Musk, a közügyekre gyakorolt negatív hatása lényegesen kisebb lesz, mint korábban lett volna.

Aki sikeres, az kiváló is

Az Elon Musk-jelenség maga a neoliberalizmus. Az az ideológia a piac mindenhatóságára épült, arra a hitre, hogy a piac segítségével mindig jobb, olcsóbb, hatékonyabb megoldások kerekednek felül. Éppen ezért a piacon sikeres vállalkozók maguk is jobbak, szorgalmasabbak és tehetségesebbek, mint kevésbé sikeres társaik. Ha pedig így van, akkor megérdemlik a sikert, példaképei lehetnek másoknak. A piacba vetett hitből következik a neoliberalizmus másik alappillére: a piacot a lehető legkevésbé korlátozzuk állami beavatkozásokkal.

A valóságban egyik alapvetés sem állta meg a helyét, még az előző korszak csúcsán sem. A piac nem a legjobbaknak, hanem a legnagyobbaknak kedvezett. Tudatos állam híján a nagyvállalatok könnyen visszaéltek erőfölényükkel. A Facebook például csak 2021-ben 20 millió dollárt költött lobbitevékenységre, azaz arra, hogy számára kedvező irányba terelje az államot.  Láss csodát, az USA-ban még mindig érvényben van a törvény, amelyik mentesíti a tech platformokat a felhasználók által generált tartalomért való felelősség alól.

A Szilícium-völgyben egy egész kultúra épült a fenti tanulságra. Azt hirdetik, hogy „fake it ’till you make it”, azaz „tettesd, amíg meg nem valósítod”, vagy kicsit erősebben fogalmazva: „hazudj, amíg elég nagy nem leszel ahhoz, hogy a szabályokat te magad alakítsd”.  

Elon Musk az ilyen „siker” iskolapéldája. A szabad piac lovagja, aki dollármilliárdnyi állami támogatások hátán építette fel a Teslát. Közben valódi sikerguruvá vált, akit 80 millió ember követ a Twitteren (érdekes adalék, hogy a Tesla-részvényeket példátlanul magas arányban, 79 százalékban magánszemélyek és nem a más cégekben meghatározó intézmények tulajdonolják).  

A neoliberális logika szerint ha ő a leggazdagabb ember, akkor ő a legkiválóbb, a leghasznosabb is. És vannak, akik ezt még mindig így gondolják.

Mindenhez is ért

Elon Musknak a Twitteren és a Starlinken keresztül hatalmas befolyása van olyan, közösségek életét érintő kérdésekben, mint a szólásszabadság vagy az orosz–ukrán háború. Musk ugyan a Starlink műholdas internettel segítette az ukránokat a harctéri kommunikációban, de később, a harcok intenzívvé válásakor már blokkolta azt bizonyos oroszok által kulcsfontosságúnak tekintett területek felett. Majd az orosz narratívát segítő szövegeket publikált a Twitter-csatornáján. Mindez nyilvánvalóan szembement a deklarált amerikai érdekekkel. A Twitter kapcsán meghirdetett „totális fake news szabadság” koncepció pedig már korábban aláásta az amerikai demokrácia érdekeit. 

De miért kellene bárkinek is elhinnie azt, hogy Musk megfelelően tájékozott a fenti témákban? Miért kellene megfeledkezni arról, hogy a saját üzleti érdekeit jó eséllyel a közérdek elé helyezi? Arról nem is beszélve, hogy az ő befolyásán keresztül az őt befolyásolók is nagyobb teret kapnak. Hisz például a Twittert sem csak a saját pénzéből vette meg, a befektetőtársai között van a kínai Binance (a legnagyobb kriptotőzsde), valamint egy szaúdi herceg és Katar állami befektetési alapja is.

Ez már nem 2012

Az amerikai törvényhozók egyre kevésbé elnézőek a piac által felkent, mindenhez értő vállalkozók közösség feletti befolyásával kapcsolatban. Korábban a saját bőrükön tapasztalhatták, hogy a Facebook és a hasonló platformok hogyan szélesítik a polarizációt, hogyan befolyásolhatnak választásokat, akár külföldi befolyás felerősítésével  is. Igyekeznek megkötni a Facebook és társai kezét, például megfúrták előbbi digitális pénzének, a Librának a kiadását, és nemrég megtámadták egy virtuális valóságban működő fitneszcég felvásárlását is. A politikai hangulat kezd e nagy tech cégek ellen fordulni: Joe Biden amerikai elnök látványosan negatívan áll mind Mark Zuckerberghez, mind Elon Muskhoz. Az amerikai fogyasztóvédelmi szerv (Federal Trade Commission) élére kinevezett Lisa Khan évek óta nagy kritikusa a tech cégek erőfölénnyel való visszaélésének.

Eközben az üzleti környezet is teljesen megváltozott: a kamatok emelkedésével a tech cégek tőzsdei szárnyalásának vége, a Tesla például 55%-ot veszített az értékéből az idén. A szektor sorra jelenti be a hatalmas leépítéseket, pedig 73 000 dolgozót már elbocsátottak 2022-ben.

Hogy az elmúlt évtizedben végbement változás igazán kézzelfogható legyen, vessünk egy pillantást a populáris kultúrára. 2012 legsikeresebb filmje a Bosszúállók volt, ahol a szuperhősök – élükön a sokak szerint Muskról mintázott vállalkozó-mérnök Vasemberrel – megmentik az egész világot a gonosz Lokitól. A Netflix 2021-es sikerfilmje, a Ne nézz fel! egy olyan milliárdos üzletembert tesz negatív főhőssé, aki azt hiszi, megmenti az emberiséget, de közben a saját tudását és szerepét túlértékelve végül elpusztítja azt.

2022-ben már nem sok jót várunk Elon Musktól és társaitól.