Orbán Viktornak van egy tuti receptje: a csendes megszorítás. A választási ciklus logikája azt diktálja, hogy a ciklus elején-közepén kell szűkíteni a nadrágszíjat, hogy aztán a jó politikus a következő választást megelőző egy évben úgy osztogathasson, mintha nem lenne holnap. Tehát a költségvetési hiánynak nem nagyon szabad elszállnia az első két évben, hogy aztán legyen miből emelni a kormányzati kiadásokat. Orbán Viktor igyekszik is élni ezzel az eszközzel: a költségvetés elsődleges (kamatkiadások nélküli) egyenlege rendszerint a ciklus elején gyarapodik, majd a következő választás előtt lecsökken, mert a kampányhajrá feléli a korábban épített tartalékot.
Ha a naptárra nézünk, most épp a csendes megszorítás időszakát kellene élnünk. Ehelyett még sosem volt olyan nagy az áprilisi költségvetési hiány, mint most. De miért költ a kormány úgy, mintha már a nyakunkon lennének a választások?
Brutális összeget kell fordítania a kormánynak rezsitámogatásra. Ahhoz, hogy a lakosság jelentős része továbbra is csökkentett árakon jusson áramhoz és gázhoz, az államnak folyamatosan finanszíroznia kell az MVM veszteségét. A másik nagy tételt a megemelkedett kamatkiadások jelentik. Az alapkamat az egekben, így az államadósság finanszírozása is drágul. Ráadásul ez a helyzet egyre rosszabb lesz az elkövetkező években, ahogy a régi, alacsony kamatozású kötvényeket fokozatosan a magasabb kamatok mellett kibocsátottak váltják majd fel.
Ha a kiadások ekkora nyomást tesznek a kormányra, akkor felmerül a kérdés, hogy tud-e többet beszedni az állam. Az infláció jót tesz az állam bevételeinek, mert a drágább termékekből több áfát, inflálódó profitokból több adót lehet beszedni. Ezt számos szektorális különadóval is megspékelte a kormány.
Közvetett módon segíthetnek még a most befagyasztott EU pénzek is. Az új beruházások ugyanis felpörgetik a gazdasági tevékenységet, ami pedig adóbevételt generál. Azt azonban továbbra sem lehet tudni, hogy jönnek-e majd ezek a pénzek, és ha igen, akkor mikor és mennyi. Bár a kormány nagyon szeretné a megegyezést Brüsszellel, az is világos, hogy azért nem minden áron: a NER szupermérföldköveken keresztüli részleges lebontására szemmel láthatóan nem hajlandóak.
Nyilván Orbán Viktor tudja, középtávon visszaüthet ez a mostani stratégia. Olyannyira tudja, hogy még onnan is elvesz, ahova mindig csak adni szokott. Eheti hír, hogy módosítják a Mészáros Lőrincznek adott autópálya koncessziós szerződést, méghozzá úgy, hogy azzal kevésbé jár jól „a miniszterelnök jobbkeze”.
Minden oldalról nagy a nyomás az államkasszán, és úgy tűnik, hogy a politikai helyzet nem teszi lehetővé azt, hogy Orbán Viktor alkalmazza a ciklus eleji spórolás stratégiáját, ami a középtávú érdeke volna. A rövid távú túlélés kényszere elkezdte felülírni a jól bejáratott politikai racionalitást is.
Ha érdekel több hasonló tartalom is, keresd rövidebb írásainkat a Facebook oldalunkon!
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.