Az alapanyag- és energiaárak trendjeit figyelve úgy tűnik, hogy a járvány és háború okozta drámai áremelkedés már a múlté. A legtöbb alapanyag ára normalizálódott, a gáz ára is a háború előtti szintre esett vissza. Ennek ellenére még mindig nagyon magas inflációval küzd a világ. Bár sok aggodalom volt azzal kapcsolatban, hogy a bérek gyors emelkedése tartós áremelkedést fog okozni, ennek néhány közép-európai országon kívül máshol nincs igazán nyoma. Ugyanakkor egyre több jel utal arra, hogy a tartósan magasan ragadó infláció egyik fő oka a vállalati profitok emelkedése.

Plusz profit?

A gazdasági sokkok sorozata után jogos volt az aggodalom, hogy a vállalati szektor nehéz helyzetbe kerül. A járvány miatt eltűnő forgalom, a magas energia- és alapanyagárak miatt csődbe menő vállalatok tömegétől tartott a világ. A valóság azonban rácáfolt a félelmekre: a fogyasztók visszatértek, az energia és alapanyagárak normalizálódtak, az alapanyag ellátás újra helyreállt, a csődráták nem indultak növekedésnek. Az infláció ugyanakkor továbbra is magas szinten ragadt.

Időről-időre felröppentek feltételezések azzal kapcsolatban, hogy egyes cégek megpróbálják kihasználni a helyzetet, amit a szűkös kínálat és a járvány után újraéledő kereslet okoz. A felvetés szerint a vállalati szféra valós költségemelkedésen felüli áremelésekkel növeli nyereségességét. Egy friss elemzés rámutatott, hogy az infláció elmúlt időszakban történt emelkedése mögött már túlnyomó részben a vállalati nyereségesség emelkedése állt. Az emelkedő munkabérek pedig csak jóval kisebb mértékben járultak hozzá az inflációhoz.

A nagyvállalatok sokkal könnyebb helyzetben vannak, amikor az emelkedő költségek áthárításáról vagy agresszív árazásról van szó. Nem véletlen, hogy a kínálati sokkok által különösen sújtott autóipar vezető cégei rekordszintű profitot értek el a tavalyi évben. A szűkösen rendelkezésre álló alkatrészeket a leginkább nyereséges szegmensekre fordították. Ráadásul erős tárgyalási pozíciójuknál fogva az alapanyagár emelkedések nagy részét a kisebb beszállítók szenvedik el. Az emelkedő vállalati profitok nagy valószínűséggel a nagy játékosoknál csapódnak le, a kisebb cégek terhei pedig aránytalanul növekednek.

Tőke vagy munka?

A vállalatok nyereségének növekedése persze nem új jelenség. A globalizáció térnyerése és a könnyű pénz időszaka a vállalati profitok növeléséről is szólt. A vállalatok szinte ingyen jutottak finanszírozáshoz, termelésüket pedig könnyen ki tudták szervezni olcsóbb munkaerővel dolgozó országokba. Mindeközben a munkavállalók sokkal kevésbé részesedtek az előnyökből: a fejlett országok középosztályai tartósan leszakadtak (Magyarország egyébként e jelenség nyertesei közé tartozott).

A vállalati nyereségesség tartós emelkedése megkérdőjelezi, hogy a jelenlegi helyzetet a munkavállalók a maguk javára tudnák fordítani. Eddig ugyanis a munkaerőhiányos környezet és az emelkedő infláció ellenére csak kisebb béremelést tudtak kivívni maguknak. Az ár-bér spirál egyelőre csak azokban az országokban jelent komoly veszélyt, ahol masszív állami költekezéssel igyekeztek magasan tartani a jövedelmeket. Jó példa erre a folyamatos választási kampányban elő Magyarország vagy a választások előtt álló Lengyelország.

Árfigyelő rendszerekkel a túlárazások ellen?

A vállalati profitok gyors emelkedésére egyre inkább ráébred a világ - a vezető jegybankok mellett már az MNB friss inflációs jelentése is felhívja a figyelmet arra, hogy a vállalati profitok növekedése hozzájárult a magas inflációhoz. Ha az állam le akarja törni a magas inflációt, akkor új eszközökhöz kell folyamodnia. Próbálkozások már vannak: szabályozott árakra, árfigyelő rendszerekre láthatunk példákat Magyarországon és Horvátországban is. Ezek azonban annyira elnagyolt eszközök, hogy valószínűtlen, hogy a hosszú távú hatásokra többet adó fejlett országok átvennék őket. De a szabályozási innovációra mindenképpen megérett a helyzet, kíváncsian várjuk, hogy ki mivel rukkol elő.

Hasonló tartalmakért, és a cikkben hivatkozott ábráért kövesd a Facebook oldalunkat!