Egy hét alatt két jelentős bank, az amerikai startup-világot bankoló SVB és a 170 éves múltú Credit Suisse is eltűnik a föld színéről. A két intézmény csődje és azok kezelése is aláhúzza, hogy a neoliberális ideológia uralmának vége. Néhány tanulság már most is nyilvánvaló mindebből.

1. A könnyű pénz kora véget ért, az infláció miatt megemelt jegybanki kamatok elkezdték borítani azokat a túlfeszített üzleti modelleket, amelyek csak abban a környezetben voltak életképesek. A portfólióját különösen rosszul menedzselő SVB csak a legutóbbi példája ennek, a leépítéseket bejelentő techcégek, a kriptocégek csődjei is ebbe illeszkednek. A sor folytatódhat: ahogy Larry Fink mondta, egy lassan hömpölygő válság elé nézünk, amelyben katartikus összeomlás helyett itt-ott bukkannak majd fel krízisgócok.

2. A piac önszabályozásában való hitet az aktív állami beavatkozás váltja fel: Az SVB irányítását pillanatok alatt átvették az amerikai hatóságok, a Credit Suisse - UBS összeolvadást a svájci állam egy hétvége alatt vezényelte le. Mindkét gyors állami beavatkozás egy valószínű globális pénzügyi válságot került el. Az érintettekben fel sem merült, hogy a piac korrigálná magát, mindenki (beleértve a Szilícium-völgy libertáriánusait is) állami beavatkozást sürgetett. Ahogy a lövészárokban nincsenek ateisták, úgy a válságban is megritkul az államban csak problémát látók száma.

3. A bank kritikus infrastruktúra, amelyet ennek megfelelően kell(ene) kezelni: Ha egy iparág képes veszélyeztetni az amerikai technológiai cégek fennmaradását vagy Svájc gazdaságának jelentős részét, akkor miért kellene vele máshogy bánni, mint egy atomerőművel vagy egy hadiipari beszállítóval? Nemcsak a két konkrét csőd jelentette veszély, hanem az amerikai és svájci reakciók gyorsasága is azt mutatják, hogy a kereskedelmi bankok betétgyűjtő tevékenységére kritikus infrastruktúraként kell tekinteni, amire más, a jelenleginél szigorúbb szabályokat kell alkalmazni egy biztonságra törekvő világban.

4. A Fed nélkül Európában sincs bankmentés: az elmúlt másfél hét ismét igazolta, hogy dollár alapú világban élünk. A piac megnyugtatására a világ hat vezető jegybankja (köztük az Európai Központi Bank, a Fed és a svájci jegybank) a meglévő dollár swap keretek gyorsabb működtetését jelentette be. Dollárét, mert a pénzpiacokat nem euro, jüan vagy svájci frank tartja össze, hanem a Fed és az amerikai dollár.

5. A kereskedelmi bankok modellje újragondolásra szorul: Az SVB és a Credit Suisse csődje két, a banki modellre vonatkozó alapkérdést is felvet: 1) miért is a kereskedelmi bankok kezelik a betéteket? 2) miért is teremthetnek pénzt a kereskedelmi bankok? A betétek gyűjtögetése történelmileg maradt a kereskedelmi bankoknál, ma már egyre inkább elérhető a technológia arra, hogy a jegybank kezelje azokat. Ha a jegybanknál van a betétesek számlája, nincs bankpánik, nincsenek felesleges köztes szereplők. A pénzteremtés privilégiuma, amelyet a bankok a kereskedelmi hitelezés működtetésére kaptak, egy olyan eszköz, amellyel ismétlődően visszaélnek. De nem szükségszerű, hogy a kereskedelmi hitelezés ebben a formában történjen (pl. peer-to-peer hitelezés).

Az SVB és a Credit Suisse csődje és az erre adott állami reakció fordulópont lehet a kereskedelmi bankok működésében, de érdemi változáshoz időre és a világ legerősebb lobbijának megtörésére lenne szükség. Az ezekben az években kialakuló, a nagyobb állami szerepvállalásra épülő, a kritikus infrastruktúra védelmét prioritásként kezelő új fősodor azonban a kereskedelmi bankok működését is megváltoztathatja.

Még több hasonló tartalomért iratkozz fel Facebook-oldalunkra!