A brazil kongresszus elleni múlt heti ostrom során nehéz volt eldönteni, hogy sírjunk vagy nevessünk. Egyrészt persze tragikus, hogy emberek azt érzik, hogy nincs más eszközük a vélt igazuk kifejezésére. Másrészt viszont egészen komikus volt, ahogy szinte szolgaian másolják a korábban sikertelennek bizonyuló amerikai receptet. Ahogy két éve a washingtoni események kapcsán, itt is letartóztatás, majd jó eséllyel börtönbüntetés vár az ostromlók egy részére.

Trump annak idején kínosan ügyelt arra, hogy úgy uszítson, hogy egy esetleges bukás esetén ne lehessen felelősségre vonni. Nem azt mondta a híveinek, hogy rohamra, hanem azt, hogy tegyék a dolgukat. Bolsonaro pontosan ugyanezt tette. A közösségi médián keresztül lelkesített úgy általában, de kínosan ügyelt arra, hogy ne uszítson túl kézzelfogható módon. Ja, és közben Floridában csücsült. De miért ilyen gyávák ezek a figurák? Miért nem állnak a roham élére és vezetik embereiket a barrikádokra?

Másik század, másfajta forradalmár

A huszadik század forradalmárai meg akarták változtatni a világot. Amikor hosszú és erőszakban dúskáló küzdelem után hatalomra kerültek, mindent felforgattak maguk körül. Hitler, Lenin, vagy éppen Mao teljesen átszabták a gazdaság működését, az állam szerkezetét és a mindennapi életet is. Nemcsak arra fókuszáltak, hogy bebetonzzák magukat, hanem közben őrült és gonosz terveik megvalósításán is ügyködtek. Ezeket annyira fontosnak érezték, hogy egytől-egyig évtizedes lemondást, börtönt, nyomort vállaltak a hatalom megszerzése érdekében.

De miért küzd Trump vagy éppen Bolsonaro vagy éppen Orbán? Érdemes megnézni, hogy mivel is foglalkoznak, amikor hatalmon vannak. Akkor is áldozatként pózolnak, az ellenfeleiket ostorozzák, a híveikkel töltenek fel mindent, amit tudnak. És próbálnak pénzt keresni. Lehetőleg sokat. Trump fiai és veje, Bolsonaro fia vagy Orbán családja egytől-egyig látványosan, sőt, szédítően sikeres üzleti tevékenységbe fogtak. Ezen kívül azonban szinte semmi céljuk sincs és nem is volt.

Ők elsősorban gazdagok, pontosabban a leggazdagabbak akarnak lenni. Nem az országuk érdekli őket, hanem a politikai vállalkozásuk. Megtalálták a tuti pénzcsinálás titkát: tüzeld és szórakoztasd a népet, cserében szabadon rabolhatsz.

Trump, Bolsonaro, Orbán a neoliberális világrend gyermekei. Abban a hitben nevelkedtek, hogy az univerzális értékmérő a pénz. Hogy mindent, az egyén értékét, céljait és politikai ambícióit is ebben kell mérni.

Minél gazdagabb vagy, annál többet értél el, vagy ahogy az ilyenek mondani szeretik: annál többet érsz. Az ő világukban csak egy lúzer nem ragad meg minden lehetőséget arra, hogy gazdaggá váljon.

Miért ilyen gyávák?

A gyávaságuk azonban elárulja őket. Szóban persze bátor mind, ők tudják a legnagyobbat mondani. De Trump nem mert „népe” élére állni a Capitoliumnál, Bolsonaro meg Floridában heverészett, miközben hívei a brazil szenátus épületét fosztogatták. Hasonló bátorságról tesz tanúbizonyságot a nagy „szabadságharcos” Orbán Viktor is, akitől Brüsszel nem nagyon tud már olyat kérni, amit ne teljesítene (persze megpróbálna valami kis trükköt, mint amikor a még miniszterelnök Gyurcsány megpróbálta kicselezni az IMF-et a tizenharmadik havi nyugdíj felének visszacsempészésével).

De miért ilyen gyávák? Mert nem hisznek semmiben, amiért érdemes lenne áldozatot hozniuk.

Ha a hatalom egyetlen célja a meggazdagodás, akkor semmi értelme a vagyont olyan lépésekkel kockáztatni, amelyek az elvesztéséhez vezethetnek – hogy a börtönt már ne is említsük.

Ha el is veszítenek egy választást, még mindig ott van a lehetőség, hogy majd legközelebb nyernek. Ezért aztán minden balhé addig jön jól, amíg a vezérnek nem kell túl sokat kockáztatnia. Trump és Bolsonaro épp ezt mutatták be: bátran biztattak erőszakos cselekményekre is, a kudarc után viszont nem győzték hangsúlyozni, hogy semmi közük a konkrét támadásokhoz. Mint tőzsdei befektetők, akik egy kis pénzt tettek valami kockázatos részvénybe, és annak látványos esése után most kiszállnak. Nem jött be, az ügylet lezárva, jöhet a következő próbálkozás.

Akkor most erre készüljünk egy ideig?

Trump igazából egy politikai franchise rendszert vezetett be. Példát mutatott megannyi wannabe autokratának arról, hogy milyen eszközökkel lehet megszerezni és gyakorolni a hatalmat, akik aztán lelkesen követték a példáját. Mint minden franchise rendszer, ez is csak addig fog működni, amíg sikeres. Ha Trump vagy Bolsonaro börtönbe kerül, akkor sokkal kevesebben fogják azt gondolni, hogy jó ötlet a példájukat követni.