Ronald Reagan forogna a sírjában.
Egy másik csomagban talán még átmehet.
Két út áll előttük, egyik sem sétagalopp: vagy asszimilálódnak, vagy mennek Ukrajnába, de ennek is vannak kockázatai. 2002–2021 között az oroszországi ukránság lélekszáma 3 millióról 900 ezerre zuhant, és a totális háború még csak azután kezdődött.
Első olvasatban elfogadták, néhány héttel azután, hogy a nagy port kavart előző verziót még visszadobták.
Kijevben áramkimaradások vannak, az Ukrajna déli részén fekvő Mikolajivban pedig húsz lakóépület sérült meg.
Összesen már 24-et.
Az ukrán lapok szerint Szerhij Saptalának is mennie kell, sőt: a két főkatona mellett mások is áldozatául eshetnek a Zelenszkij-féle újratervezésnek. A döntések még nem véglegesek, de máris egyre többen bírálják az elnököt.
Már nemcsak a hadsereg vezetőjét, Valerij Zaluzsnijt akarja leváltani, hanem másokat is elküldene.
Svédország és Ukrajna természetes szövetségese egymásnak az új európai biztonságpolitikai zónában. A középkori Kijevi Rusz uralkodóháza svéd származású volt, nem véletlen, hogy a svéd és az ukrán zászló színei azonosak. Magyarország céljai a rendkívüli EU-csúcson nem valósultak meg, kérdés, a kitüntetett figyelmen kívül voltak-e egyáltalán stratégiai céljaink.
A francia elnök gyávának nevezte a támadást, a külügyminiszter azt mondta, Oroszország fizetni fog bűneiért.
„Ha a nem hagyományos jobboldali politikai pártok nem állnak készen az együttműködésre, akkor sohasem fognak többséget szerezni.”
Drónokra és kiberhadviselésre állna át az ukrán főparancsnok, hogy ellensúlyozza az orosz erőfölényt.
A mi pénzünk nem kerül Ukrajnába, de részt vállalunk az ukrán állam működéséhez szükséges költségekben, összegezte a csütörtöki EU-csúcs eredményeit a miniszterelnök.
Ez pont eggyel több felelősségre vonás, mint ami itthon a Pegasus-botrány után történt.
Az Ivanovec egy úgynevezett rakétahajó volt, amit most a Krím-félsziget egyik öblében pusztítottak el az ukrán katonák.