Amíg Brüsszel és Budapest vitatkoznak, a pályázók kifizetésére hatalmas hiteleket vesz fel az állam. Hiába fizettek ki itthon minden pályázót, igazából Brüsszel nem egyenlítette ki az összes számlát.
Az olasz és az osztrák kormányfő is büntetni akar. Orbán szerint erre 2020-ig semmi esély. Pedig meg tudnák oldani, ha nagyon akarnák, több módszer is lehet rá.
Két férfi ígérte, hogy "állítólagos" magas szintű politikai kapcsolatokon keresztül segítenek megnyerni EU-s pályázatokat.
Ha jó a számítás, az több százmilliárdos terhet jelenthet a magyar költségvetésnek.
(De természetesen hagyjon minket békén Brüsszel, ez nem gyarmat!)
Lassan zárul a TÁMOP-keret, ezért most egészen elképesztő feltételek között szórna el a kormány félmilliárd forintot. Akárhogy is nézzük, csak az lehet nyertes, aki előre tudott mindenről.
Igazából nem túl valószínű, hogy faragni tudnánk a gazdasági téren az utóbbi években elszenvedett hátrányunkon.
Lázár János bejelentette, hogy 2017 nyaráig minden pályázatot kiírnak arra a keretre, amit elvben 2023-ig lehetne elkölteni. Hova ez a nagy sietség?
Ez a két hír elég jól illusztrálja, hogy mennyire függ Magyarország az uniós pénzektől.
Az aszfaltkeverőkről szóló vitának csak a bíróságon lesz vége. Útépítés továbbra sem lesz itt az EU pénzéből.
Mit akarnak még tőlünk?! A gyarmatról üzenjük, hogy még egyszer ilyen elő ne forduljon!
Brüsszel meg röhöghet a pofánkba! Miért nincs még kint a tábla, hogy: „Ha Magyarországra jössz, nem hozhatod ide a magyar fejlesztésekre szánt pénzedet!”?