Az éves magyar GDP-nek megfelelő pénzt ráköltenek a kazah olajmezőre, ehhez képest még mindig csak néhány hordónyi olajat szívtak elő belőle. Amióta bezuhant az olajár, még egyértelműbb, hogy soha nem fog megtérülni a világ legnagyobb olajipari beruházása, mégse tehetnek mást, mint hogy folytassák. Egy példatörténetben az olajipar csődje.
2009 óta húzódó ügynek lett vége, Magyarország most olyan intézkedésért fizethet, amit az EU kedvéért kellett meglépnünk.
Pedig csak egy elég egyszerű nyilatkozatról volt szó. A magyar képviselőnek direkt nem adtak engedélyt, hogy aláírja.
Nem elszenvedői, hanem alakítói akarunk lenni annak, ami Európa keleti határain történik, mondta a magyar miniszterelnök. Beszélt az új magyar energiafordulat irányairól is.
Tíz év alatt szeretne a cég egy működő fúziós erőművet építeni. Nem lesz könnyű menet.
A KDNP-elnök és miniszterelnök-helyettes szerint az ellátási biztonság növelésének záloga az áram- és gázszolgáltató szektor teljes államosítása lesz.
Mármint a lakosságnak. A nagy energiaigényű termelést végző iparvállalatok viszont 1 százalékkal kevesebbet fizetnek, mint a válság elején.
A kínai ipar szinte bármennyi energiát fel tud szívni, és mindig többet akar. Ez viszont soha nem tapasztalt légszennyezéshez vezetett. A lakosság tüntet, a kínai kommunista vezetés pedig a forradalom óta először meghátrál, és áttelepíti a szénerőműveit, így viszont az ország kisebbségeit fogja halálos veszélybe sodorni.
Csak nem erről szólt a trafikmutyogtatás meg az energiacella? (Nem.)
Nem sok.
Akkorát állapodott meg Ukrajna és Oroszország gázügyben, hogy pár hete még viccnek gondoltuk volna.
A kormány a saját energetikai stratégiájához sem tartja magát. Az index megszerezte azt a felmérést, amit az elmúlt két év energetikai folyamatait összegzi. Nem állunk jól.
Egy törvénymódosítás megtiltaná a Gazdasági Versenyhivatalnak, hogy nemzetstratégiailag fontos cégek összeolvadását vizsgálja. Azt persze a kormány mondja meg, mi a fontos. Na de mi az, amit ennyire meg akarnak venni, pedig nem volna szabad?