A miniszter drámai zongoraszóval kísérve panaszkodik a bevándorlók miatt koszossá és veszélyessé váló bécsi negyedekre. Miközben olyan utcákról mutat képet, melyet bármelyik magyar város megirigyelhetne.
Pintér Sándor szerint az állam támogatja a beilleszkedésüket és a mindennapi életüket, de valójában a táborokból kivágják őket, a juttatásaikat pedig épp Pintérék vonták meg. Egy hazaútra szóló repülőjegyet azért bármikor vesznek nekik.