Túlélni 2026-ig
március 01., 10:40
Sokat tett a NER a magas élelmiszerárakért
Nem meglepő, hogy a magyar élelmiszerárak mára nyugat-európai szinten vannak, a NER gazdasági modelljéből aligha következhetett volna más: miközben 2022-ben világszinten is meglódult az infláció, a magyar kormány a választásokra szánt béremelésekkel még tovább fűtötte azt. Amikor pedig már elszálltak az árak, nem volt mit tenni: a rekordmagas áfa nélkül földbe állna a költségvetés, a forint erősítésére kicsi a mozgástér. Maradtak az olyan látszatmegoldások, mint a hatósági árazás.
Tény, hogy az élelmiszeripart sem kerülték el a külső sokkok az elmúlt két évben: az energiaárak emelkedése vagy az aszályos 2022-es év nem könnyítettek az ágazat helyzetén. Ezek azonban minden európai országot érintettek.
A magyar specialitás: a NER
A magyar specialitás a NER gazdasági modellje, amelyet lételeme, a mindenáron fenntartott bérnövekedés sebezhetővé tett. Amikor pedig már baj volt, mozgástér nélkül esélye sem volt a külső sokk tompítására. A 2022-es választásokra készülve a kormányzat úgy tüzelte a bérnövekedést, mintha nem lenne holnap (ennek visszásságaival és hosszabb távú következményeivel előző heti írásunkban foglalkoztunk). Az extra kereslet aztán meg is tette a hatását és pont akkor lökött az infláción, amikor az a külföldi sokkok miatt egyébként is emelkedni kezdett.
Ráadásul a magyar élelmiszeripar számos ágazatában korlátozott a verseny, azaz pusztán néhány nagy szereplő képes kielégíteni a nagy kiskereskedelmi láncok igényeit. Erős verseny híján a szektor alacsony termelékenységgel és rendkívül magas (Európa-rekorder) energiaintenzitással működik. Így aztán amikor jött az energiaár-sokk, nem volt hova hátrálni. Sőt, a korlátozott verseny miatt az élelmiszergyártók jelentős része még azt a luxust is megengedhette magának, hogy növelje a profitrátáját. Mindez persze nem a semmiből alakult így. A NER gazdasági modelljének lényege, hogy lehetőleg minél több iparágban csak néhány, a kormányzat által szeretett és támogatott, nagy játékos legyen. A kormányzat húzta, a rendszer meg tolta az inflációt.
Apálykor derül ki, hogy kin van fürdőnadrág
De ha már így berobbant, mit lehetett volna kezdeni az elszálló árakkal? Az egyik megoldás az áfacsökkentés (amit például Lengyelország és Románia is meglépett) és a szektorális adók csökkentése lehetett volna. De ezt nem bírta volna el a költségvetés: mivel a NER tudatosan leépítette a jövedelmek adóztatását, muszáj fenntartani a magas fogyasztási adókat.
Az is segített volna, ha a forint jelentősen erősödik. A kamatokat nyilván őrültség lett volna még magasabbra emelni, ezért már így is rekordmagas állami támogatásokkal kellett kompenzálni a gazdasági szereplőket. A forintot csak költségvetési megszorításokkal lehetett volna erősebbé tenni. Ez azonban olyan NER-es alapvetéseket érintett volna, mint a rezsicsökkentés, és az állami megrendelésekből élő NER-elitnek is fájdalmas lett volna a kiadások lefaragása.
A kormányzat azért nem tudott mit kezdeni az élelmiszerárak elszabadulásával és a rekordmagas inflációval, mert azt maga a rendszer működési logikája hajtotta az égbe, és csak néhány szent tehén levágásával lehetett volna gyorsan visszafogni. Ez természetesen nem történt meg. Maradt a jól kommunikálható, de valójában több kárt, mint hasznot hozó hatósági áras beavatkozás.
Hasonló tartalmakért kövesd a Mehr Licht Facebook oldalát!
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.